"Itt ez a cuki, csillogós, lóherés GIF, küldd tovább 18 ismerősödnek, és másnap rád talál a szerelem, az egészség, és az öledbe pottyan egy arannyal megtömött széf kulcsa. Viszont ha nem küldöd tovább a kedves sorokat, "7 év szerencsétlenség vár majd rád". Hát köszi, te is rohadj meg.
Rengeteget gondolkodtam rajta: vajon ennek mi értelme van? Szerintem kifejezetten idegesítő olyan emberekkel bájcsevegni ünnepekkor, akiktnek a hogyan léte felől soha nem érdeklődnél magadtól. Mégis feltételezem, hogy ezek az emberek okkal küldözgetik körbe a jelentéktelen, érték nélküli és fárasztó üzeneteiket.
Ezért megpróbáltam válaszolni a kérdésre: titeket mi a tököm motivál?
Sajnos egyre inkább azt feltételezem, hogy vannak olyanok, akik hisznek ebben a Messenger-mágiában: vagyis ők minden feladatot teljesítenek, amit csak az üzenet küldője kér. Különben egész éjjel álmatlanul hánykolódnának, amiért elszalasztották az örök élet és a 0-24 órás boldogság lehetőségét.
Sokáig nem akartam tudomást venni arról, hogy ezt egyesek valóban komolyan gondolják, de ha abból indulok ki, hogy bizonyos nézetek szerint a Föld lapos, bármi megtörténhet.
A másik elméletem, hogy az illető nem kap elegendő figyelmet, vagyis nem kívánnak neki elegen boldog karácsonyt és/vagy újévet - ezért a Facebookon cimbizik, hogy csillapítsa a szeretethiányát. Ezt még meg is tudom érteni, hiszen az ember nagyon sok mindent hajlandó megtenni a környezete törődéséért, főleg ha híján van a kedvességnek.
Igazából ezzel is csak egy bajom van: attól, hogy kierőszakolsz az ismerőseidből pár kedves szót, még ugyanúgy le fognak szarni az év összes többi napján.
Persze tudom, ilyen helyzetekben nem mindig látunk tisztán, és olykor talán még az is tök mindegy, hogy a másik ember jókívánsága őszinte-e, vagy kierőszakolt. Legalább van valami, ami a magány idején mégis csak több, mint a semmi. Szóval ezt az eshetőséget még jobban el tudom fogadni, mint a Messenger-mágiától való félelmet.
Azt hittem, a pofám leszakad, amikor újévi köszöntő üzenetet kaptam egy pasitól, aki nem is az ismerősöm: "Küldd tovább annak az embernek, aki fontos Neked..." Így kezdődött a jókívánság, ami csak azért vicces, mert ezek szerint én nagyon fontos személy lehetek a sosem látott idegen életében.
Nem nehéz tehát kitalálni, hogy az ünnepi üzeneteket sokan ismerkedési szándékkal küldözgetik körbe a szimpatikus férfiaknak/nőknek. Ezzel egyébként még nem is lenne feltétlenül baj, de könyörgöm: miért kell ezt ennyire nyomorult módon csinálni? Annyi frappáns szöveget lehet írni egy embernek, muszáj a lehető leggázabbat választani?
Ezúttal szeretnék mindenkit megkérni, akivel az elmúlt 6 hónapban - vagy soha - nem beszéltem, hogy kíméljen meg az újévi köszöntő üzenetektől - idén is, és egész hátralévő életemben. Ugyanis ha fél évig nem kommunikáltunk egymással, akkor valószínűleg nincs köztünk szoros viszony.
Egy darabig azt hittem, hogy a finom jelzésből (ami azt jelenti, hogy az elmúlt 5 évben sem válaszoltam a köszöntődre) majd le fog esni, hogy én nem vagyok az a felszínesen köszöntgetős típus. De szomorúan tapasztalom, hogy ez sokaknak nem állt össze, ezért most verbalizálom a vágyaimat:
Nem akarom, hogy BÚÉK-ot kívánj, mert ha olvasatlanul törlöm, az bunkóság (amúgy most ezt csinálom). Ha elolvasom, de nem válaszolok, az szintén bunkóság. Viszont ha válaszolok, akkor úgy érzem, hogy kierőszakoltál belőlem valamit, ami nem őszinte - persze tudom, hogy téged ez nem érdekel, hiszen akkor nem terrorizálnál, de engem zavar.
És persze azt remélem, tudod: ha nem küldöd tovább ezt a cikket legalább 3 ismerősödnek, buktál minden örömöt egész évre. Bocsi! :D
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.