Tinédzserkor: A fiam bulizik, én pedig őszülök!

Megkérdezte, hogy elmehet-e bulizni szombat este Budapestre - pontos címet mondott. Mondtam, hogy elvben igen, de még beszéljük át a részleteket. Az ő részéről ennyi volt. Bennem viszont kérdések sora merült fel: oké, bemegy vonattal, de hogy jön haza? A reggeli első vonathoz nagyon jól kell sikerülnie a bulinak, hogy eltartson fél 5-ig. Vagy bent alszik valamelyik haverjánál, akikkel megy a buliba?

Hozzá kell tennem, hogy nem ismerem az összes barátját, haverját, de szerintem nem is kell. Bízom benne, hogy jól barátkozik. Egyszerűen nincs más opció. Mindig tudom, hogy kivel és hová megy, és ugrásra készen állok, és mindent megoldok, ha kell. Szerencsére jó a viszonyunk, beavat az életébe annyira, amennyire neki szükséges. Úgy döntünk, hogy fél négyre érte megyek, és hazahozom.

A nap végére, amikor ő még persze itthon volt velem, már az összes negatív forgatókönyv lejátszódott bennem. Ettem, hogy ne legyek ideges, utána meg attól voltam az, hogy nem enni kellene, hanem cselekedni. Igen, de mit? Nem elengedni? De hát mikor van itt az ideje, hogy csavarogni menjen, ha nem most? Nyilván soha... - Mint anyuka, ez az első gondolatom, de aztán eszembe jut, hogy ennyi idős koromban én is ezt csináltam.

Jó, akkor menjen, de ne igyon alkoholt!

Ez a következő gondolatom. Pláne, hogy hivatalosan nem is vehetnének még alkoholt, de ezt is megoldják. És még az sem akadály, ha nem adok pénzt piára, úgyis kisegítik egymást - vagy pénzzel, vagy itallal. Szóval nincs értelme tiltani, inkább beszélek róla: nem kell berúgni ahhoz, hogy jó legyen egy buli, nem kell keverni a különféle piákat, és nem vagányság merev részegre inni magunkat.

Lehet, hogy inkább nem engedem el!

Hasított belém a felismerés, mert akkor nem kell ezeken aggódnom. De aztán ezt is elvetettem, hiszen előbb-utóbb úgyis elmegy, csak maximum hazudni fog nekem, hogy nem oda megy, és nem fog inni - ezt meg nem akarom. A kettőnk közti bizalmat nem kell lerombolni felesleges tiltásokkal.

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.

Amikor először hallottam ezt a mondást, hülye önmegnyugtató szövegnek gondoltam - amit azért mondogatnak, hogy elbagatellizálják a kisbabás időszak nehézségeit. Mert hát annál a korszaknál egyszerűen nem lehet rosszabb és nehezebb! És erre, itt van... Nem, a helyzet nem rossz, hanem nehéz.

Hogy sikerült a buli?

Annyira jól, hogy az egyik barátjánál aludt, másnap délben ért haza. Tartotta magát ahhoz, hogy kétóránként felhív, és csak annyit mond, hogy minden oké, és azt is elmondja, hogy vannak. Fél háromkor is szólt, hogy el ne induljak. Nekem egy át nem aludt éjszakával több lett a listámon, meg pár ráncom mélyült, de csak a pulóverét hagyta el.

A főpróba jól sikerült. (Sajnos) indul a szezon!

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock