A variációk száma végtelen. Ha te vagy az, akit elhagytak, és éppen sírdogálva eszed a fagylaltot az önbecsülésed romjain, rengeteg őrültségre képes lehetsz, amit esetleg később, tiszta fejjel megbánsz. Az üzenet- és hívásáradat, kényszeres telefonnyomkodás totál természetes velejárója a szakítás utáni sokknak. Az ember hajlamos átmenni tébolyodott zaklatóba, hiszen minél előbb magyarázatot szeretne kapni a történtekre, hátha akkor visszafordítható ez az egész rémálom.
Általánosságban elmondható, hogy ha egy nagyon hosszú ideje haldokló kapcsolatról van szó, akkor a szakítás jó eséllyel átgondolt és megalapozott, szinte (mondom, szinte!) visszafordíthatatlan. Ám ha egy hirtelen, kapkodó, értelmetlen döntésnek tűnik, akkor van rá esély, hogy az illető egy bizonyos idő után bekopogtat, mert rájön, hogy hülyeséget csinált, és csak indulatból cselekedett. Na, de mit tegyél addig?
Igen, ez baromi nehéz, pláne, ha az embernek cselekvési kényszere van. De valamiért a férfiak előbb belevetik magukat az életbe, és csak hosszabb idő után borul rájuk a szakítás súlya és az ezzel járó gyászfolyamat, esetleg a hiányod.
Több olyan pasival is találkoztam, akinek akkor jutott egyáltalán az eszébe, hogy talán visszacsinálná, amikor a nő már rég kiheverte, vagy vígan elvolt az új kapcsolatában. Egyszerűen csak másképp vagyunk bekötve.
Ha a férfi még mindig szeretne tőled valamit, akkor úgysincs semmi, ami megállítsa. Valamilyen hülye indokkal úgyis keresni fog. Viszont a másik félre nem tudsz erővel hatni. Minél inkább próbálkozol, annál jobban el fog távolodni, így ezt a dolgot engedd el! Tedd félre! Majd foglalkozol vele, ha úgy adódik a helyzet.
Add meg az esélyt, hogy hiányozhass, de ehhez az kell, hogy úgy emlékezhessen rád, mint arra a nőre, akibe annak idején beleszeretett. Nem pedig egy levakarhatatlan, idegesítő nőszemélyként. Hiszen senki nem gondolja meg magát hirtelen sem könyörgés, sem a rázúduló harag hatására.
Nagyon sok nő hajlamos az összes gondolatát és idejét a másik félre összpontosítani. Ha a másik emberbe fektetsz energiát, indokot keresel, hogy hívogasd, lesed a fészbukját, direkt felbukkansz azokon a helyeken, ahol sejted, hogy megfordul, az a befektetett energia valószínűleg elvész. Ha ezt mind saját magadra fordítod, az mindenképpen nyereséges lesz: ha kibékültök, ha nem, semmiképpen sem vész kárba.
Szóval, húzd ki magad, és tedd fel a fejecskédre a képzeletbeli aranykoronát! Kezdj el nagyon dolgozni magadon - mind külsőleg, mind belsőleg. Legyél olyan, mint amilyen mindig is szerettél volna lenni!
Az az egyetlen dolog, amit jelenleg tehetsz, hogy elkezdesz saját magaddal foglalkozni - akkor is, ha ez baromi nehéz, hiszen minden gondolatod csak a másik körül forog. Vágj bele azokba a dolgokba, amikre soha nem volt időd, menj el sportolni, kirándulni, keress új hobbit, menj társaságba! Akkor is, ha semmi kedved hozzá. Minél több időt töltesz házon kívül, annál kevesebbszer van rá esély, hogy elpityeredsz a másik ottfelejtett fogkeféje láttán.
Persze lehet, hogy már nem szeretne tőled semmit, de amikor ez kiderül, addigra már olyan szinten megerősödsz, hogy ki fogod heverni. És az is lehet, hogy újra keresni fog, és akkor meglátod, hogy érdemes-e vele meginni egy kávét és meghallgatni egymást. Ennek az időnek így is, úgy is el kell telnie, viszont a te döntésed, hogy hogyan töltöd el.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.