36 vagyok, katona voltam, most pedig balettozom!

A felnőtt balettől is ez tartott vissza: féltem, hogy megint én leszek a legöregebb. Különben sem akartam rózsaszín tütüt - már gyerekkoromban sem. Inkább rendőr, állatviselkedés kutató és paleontológus szerettem volna lenni. De a kilencvenes években egy kicsit utolért a balett láz: az Anna című sorozat után - az osztálytársaimmal együtt - egy múló pillanatra én is Anna akartam lenni. És persze rojtosra olvastam a Táncból kitűnő, matekból elégtelen című lányregényt.

Amikor elmentem az első alkalommal, még hezitáltam kicsit. Hiszen nincs bennem semmi kecsesség. Katona voltam, krav-magáztam, meg spartanoztam, és különben is, már harminchat éves vagyok. De az iskola vezetője, Enikő megnyugtatott, hogy ő táncolni sem akart, csak a kislánya miatt alapított tánciskolát. És negyven évesen vágott neki a balett tanulásnak. Itt lehetsz harminc pluszos vagy XXL-es, senkit sem érdekel.

Kortárs vagy klasszikus balett?

Egyelőre nem tudok választani, így kipróbálom mindkét stílust. A kortárs balett órán egy félkész koreográfia betanulásába csöppenek. Tök hülyén érzem magam, mert mindenki tudja a lépéseket, csak én nem. Összehangoltan, kecsesen mozognak, én kicsit lemaradok a többiektől, mert minduntalan az oktató felé pislogok, hátha elcsípem a mozdulatot.

Fél óra után azon kapom magam, hogy egész jól megy. Amikor ötödszörre indul újra az aláfestő zene, én is forgok, libbenek, suhanok a többiekkel. Óra végére nagyjából már meg is van az egész koreográfia. Döbbenten veszem észre, hogy a kezdeti esetlenség ellenére csak megtanultam egy komplett, pár perces mozdulatsort - még ha nem is megy egyből tökéletesen.

Biztosan nem hallom jól, hogy fondü meg frappé - vigyorgok magamban a klasszikus balett mozdulatok nevein. Nincsenek rózsaszín tütük, de a lányok (és asszonyok) dresszben, harisnyában, szoknyácskában és balettcipőben állnak a híres, tükrös korlátsor előtt.

Szerintem nincs olyan nő, akire a balett ne lenne jó hatással. Megnyúlik a gerinc, jobb lesz a tartás, kecsesebb a test. Kőkemény izommunka rejlik a lágy mozdulatok mögött, ráadásul az agyat is megdolgoztatja a mozgás koordinálása. Az ember kizárja a külvilágot, mintha csak meditálna. Aztán néha azon kapod magad főzés közben, a tükör előtt elhaladva vagy sorban álláskor, hogy akaratlanul is ismétled a tanult táncmozdulatokat - és közben egy pillanatra rózsaszín tütüs prímabalerinának érzed magad.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Shutterstock

Nyitókép: Shutterstock