Gyerekkorom óta ez a gyenge pontom. Engem nem azzal lehetett büntetni, hogy nem ehettem csokit, hanem azzal, ha nem ihattam tejet. Emlékszem, anyámék ki voltak borulva, hogy a rántott hús - kovászos uborka kombó, a húsleves, vagy a milánói makaróni mellé is simán megittam 1-2 bögre hideg tejet. Rendszerint megállt a kanál a kezükben, és csak azért nem közösítettek ki, mert mégis csak vérrokon vagyok...
Aztán egyik napról a másikra kiderült, hogy a tej átállt a sötét oldalra, ezért mindenkinek azonnal el kell dobnia a tejes dobozokat, mert még a gazdsági világválságért és az üvegházhatásért is ő a felelős... Nálunk is ekkor lett tiltólistás, vagy legalábbis igencsak korlátozott számban előforduló.
Kicsi voltam még ahhoz, hogy beleszólhassak a felnőttek döntéseibe, de arra emlékszem, hogy mérhetetlenül ki voltam borulva emiatt. De a szerelmünk átvészelt minden nehézséget, és amikor felnőtté váltam, újra egymáséi lehettünk.
Mikor hazaérek egy fülledt, tikkasztó nap után, első utam a hűtőhöz vezet, hogy 3-4 deci tejjel oltsam a szomjamat. Igen, ha szomjas vagyok, tejet iszom. Ráadásul dobozból, mert nincs értelme pohárba önteni - hiszen nem tölt benne annyi időt, hogy megérje összepiszkolni. Tulajdonképpen a dobozban sem... Sőt, sokszor akkor is tejet iszom, ha éhes vagyok, mert finom és átmenetileg laktat is - persze csak akkor, ha igazi tejről beszélünk, nem pedig a növényi "tejutánzatokról" (rizs, mandula, szója, stb.) amiket sok helyen tejként árulnak.
Szokták mondani, hogy az emberek testének 70%-a víz, az enyémnek 70%-a tej...
Egy 1960-as években készült dokumentáció szerint azok a népcsoportok képesek igazán megemészteni a tejet, akik pásztorkodással foglalkoznak. Nyilván, ez annak köszönhető, hogy évezredek óta nagy mennyiségben fogyasztják. Később azonban azt is megállapították, hogy ez nem csak a szokások szintjén mutatkozik meg, hanem genetikailag is módosítja a következő generációk emésztési készségeit: vagyis ha az őseid egész életükben képesek voltak megemészteni a tejet, akkor valószínűleg te is feketeöves tejívó leszel.
Mindig is éreztem, hogy nem passzolok a környezetemhez, de eddig nem tudtam, hogy mi lehet ennek az oka. De most már meg vagyok győződve, hogy tejimádó dinkák és maszájok szerelemgyermeke vagyok, és csak azért kerültem Magyarországra, mert túl sokat beszéltem és száműztek. Szóval ha egyszer lesz kertes házam, akkor veszek magamnak egy szent tehenet, és úgy fogok élni, mint az imádott őseim.
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.