És nekem van még egy saját fogalmam is, a szellemi kémia. Amikor agyban sziporkázol mellette, a maximumot hozza ki belőled, de ha elképzeled, hogy szexeltek...
Órákon át képesek vagyunk beszélgetni. Mit beszélgetni? Ezek inkább eszmecserék, mini tudományos diskurzusok, tele humorral és nevetéssel. És úgy rám van hangolódva, hogy mindig tudja, mit kell mondani. Akkor is megdicséri a hajam, amikor tudom, hogy borzalmas. Akkor is csinosnak lát, amikor tudom, hogy épp nem vagyok az. Mindenben támogat, mellettem áll, és az én véleményemet kéri ki nőügyekben is...
Vele lehet egymásnak dőlve filmezni, tömni a pizzát, kortyolni a bort, élvezni a minőségi időtöltést anélkül, hogy megfogná kezem. Vagy legalább megpróbálná. Már azt is nagyra értékelném. De nem történik semmi, én sem teszek semmit. Úgy érzem, bilincsben vagyok. Pedig csak ki kéne nyitnom a számat, és kimondani pár egyszerű szót: "Nagyon tetszel nekem. Csókolj már meg!" De nem megy.
Marad a csend, és marad a kimondhatatlanság. Nem csak barátok vagyunk, ez annál több. Nincs viszonyunk sem, annál meg kevesebb. Ez egy erős kötelék, szellemi síkon mozgó románc. Az agyam élvezi. A lelkemet nyomja. A testem észre sem veszi. Mégis fáj.
Tudom, hogy csak az intelligenciája vonz, az, hogy nemcsak meghallgat, de figyel is, és reagál. Majdnem egy évig mindent beleadtam, de nem vette a jeleimet. Vagy azt sem fogta fel, hogy vannak jelek. Ő egyszer nagyon akarta, hogy ebből valami több legyen, viszont akkor én voltam a sértett, büszke nő, és nem mentem bele a játékba. Utána persze bántam. Bánom most is.
Hihetetlen nehéz kimondani, miért nem jutunk egyről a kettőre. Félek. Egyenesen rettegek attól, hogy elutasít. Kimondom, amit érzek, megnyílok, ő zavarba jön, és közli, hogy nem így tekint rám. És persze tartok attól is, hogy fizikailag nem passzolunk. Túl sokat várok egy kapcsolattól, ha nekem minden kell? Fizikai, szellemi és lelki síkon is. Csak az egyik nem elég. Vagy következhet az egyikből a másik?
Attól is félek, hogy ellopják tőlem. Összejön egy csajjal, és már nem lesz az intelligenciám párja. Vagy sokkal körülményesebbé válik a kapcsolatunk. Először csak eltávolodik, majd feloldódik a mindennapokban. És feleségül veszi. Mert ő ilyen. Elvehetne engem is. Talán? Bárcsak? Lehet? Kettőnk esetében a bizonytalan túl kevés...
Nincs ennél keserűbb és szomorúbb. Egyikünk sem tudja, mit szeretne a másiktól. Közösen hagyjuk az egészet elnyúlni. Minden beszélgetés újabb seb. Minden közös perc csak erősíti a soha be nem teljesülést. Mindketten találtunk párt. Egyelőre hagyjuk a szellemünket szeretkezni. Még szabad. Még egyik kapcsolat sem komoly. Egymással az lenne, de nem lesz, nem vagyok rá képes. Gyűlöletes dolog, hogy csak az intelligenciájába vagyok szerelmes. De abba nagyon.
Mészáros Dorottya
Nyitókép: Shutterstock
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.