Ha időt szánsz rá, megmentheted a házasságodat

Kezdetben olyan idilli volt a kapcsolatotok: te szereted őt, és ő is viszontszeret. Mi más kellene még? Titeket az ég is egymásnak teremtett. Ugyan mi baj lehetne? Majd ahogy telnek az évek, egyszer csak azt veszed észre, hogy az az ember, akit valaha annyira, de annyira szerettél, olyan, mintha a testvéred lenne. Nem a szerelmed, és nem is a társad. Csak egy hozzád nagyon közel álló valaki, akivel megosztod a terheket, és még talán lelked apróbb titkait is. Csak egyszerűen megszűnik a vágy, eltűnik a vonzalom.

Egyszerűen felőrli a munka és az élet robusztus gépezete. Először megrémülsz, aztán vagy beletörődsz, vagy elmenekülsz. De beszélni nem mersz róla, mert a mai nagy boldogság mítosz közepén nem lehet helye kétségeknek és kisírt szemeknek. Viszont egy gyors válás beleférhet. Az már olyan megszokott, mindenki túléli. Nem olyan nagy cucc.

Sonja Lyubomirsky amerikai boldogságkutató a jelenséget hedonikus adaptációnak nevezte el. A szakember szerint egy idő után annyira hozzászoksz a jóhoz, hogy észre sem veszed az előnyeit. Benne vagy a tutiban, és közben elfelejted értékelni. Sok esetben nincs is konkrétan meghatározható probléma. Egyszerűen megszürkült a valaha oly magas hőfokon izzó kapcsolat. Ez utóbbi nyilvánvalóan természetes folyamat. Senki ne várja, hogy hosszú évek együttélése után is az első randik bizsergése fogja hatalmába keríteni!

Ezt jó lenne, ha beismernéd magadnak, mert így sokkal könnyebb lesz megtenni, amit kell. És az sem baj, ha még azt is megemészted, hogy ennek ellenére sem lesz olyan, mint az Instagramon. Mert az a világ nem létezik, az egy illúzió. A való világra nem tehetsz filtert, és nem állíthatod be mindig úgy, hogy tökéletesen nézzen ki. Ha pedig ölbe tett kézzel vársz, akkor a házasságod egy kiüresedett, unalmas katyvasszá válik.

Ha viszont elkezdesz tenni ez ellen, akkor szépen lassan - tényleg nagyon lassan -, de megtelik élettel. Újra előjön a bizsergés, a spontaneitás és az érzés, hogy ez az ember kell nekem. Vágyom a bőre érintésére, a csókjára. Hidd el, a recept egyszerűbb, mint gondolnád! Semmi más nem kell hozzá, mint idő.

Tudom, hogy időből van a legkevesebb. De miért pont a párodra nincs időd? Miért pont a társad, a hozzád legközelebb álló ember az, aki a legkevesebbet kap a szeretetedből, a törődésedből? Továbbmegyek: miért nem kap abból a hévből, amivel a kezdetekkor levetted a lábáról? Ne halogass, mert az idő nemcsak neked dolgozik, hanem ellened is - lehet, hogy holnap már késő lesz.

Nyitókép: Shutterstock