Lassíts néha, mert elrohan melletted az élet!

Azt hiszem, sokan érezzük úgy, hogy felgyorsult az idő. Elszalad mellettünk, és azt vesszük észre, hogy kimaradtunk a saját életünkből.

Ha visszagondolunk a gyermekkorunkra, nyilván sok mindent másként láttunk akkor, mint most. Amellett, hogy minden átértékelődik és megszépül, azt tapasztaljuk, hogy nemcsak mi változtunk, a világ is. És ennek nemcsak az az oka, hogy felnőttünk, és más perspektívában szemléljük a világot, hanem az, hogy VALÓBAN megváltozott.

A technika vívmányai nemcsak az információk elérésének sebességét változtatták meg, hanem a mi életünk korábban csordogáló patakját is sebes folyású folyóvá dagasztották. Rohanunk reggel a munkába - csak egy gyors tusolás, reggelire nincs idő, "Jaj, kelteni kell a gyereket!", tízórai csomagolás, "Úristen, hol a sálam?", apu téblábol: "Van kávé?", gyerek topog: "Hol a táskám?!", be a kocsiba, irány a suli!

Forrás: Shutterstock

A napjaink - kivéve a szerencsés kiválasztottakat - hasonlóan telnek el a munkahelyen. Ebéd bekap, vissza a projekthez, a pulthoz, a pénztárgéphez, a fodrászszékhez... Este rohanás haza. Dugó, gyors bevásárlás, be a gyerekért a suliba, vacsorafőzés, tanulás, vasalás, tusolás, tévé előtt összezuhanás. Így élünk.

Elfelejtünk örülni a kis dolgoknak. A kocsiban ülve nem vesszük észre, hogy nem csak elsuhanó fákból áll a világ. Az iroda ablakán kinézve nem a virágládákat látjuk, hanem a betonsivatagot. Otthon, esténként, a tévé villódzó fénye mellett nem tűnik fel, hogy csillagos az ég. Gyönyörködünk az ismerősünk által megosztott skót tájban, de hétvégén nem megyünk el kirándulni a Pilisbe. Teljesítményközpontú világban élünk egy olyan életet, amibe sokszor nem fér bele a pihenés, a nyugalom, a szépség teljes, zavartalan megtapasztalása.

Forrás: Shutterstock

Gondolj csak vissza, milyen volt kisgyermekként rácsodálkozni mindenre! Egy gyereknek minden új, minden érdekes. Ha lát egy szál virágot, boldogan, tágra nyílt szemmel, remegő orrcimpákkal próbál minden érzékével megismerkedni színekkel, illattal, puhasággal. Neked is maga volt a Mennyország, amikor édesanyáddal együtt teregettél, forgattad a szilvásgombócot a zsemlemorzsába, vagy lisztes orral paníroztad a hússzeleteket. Vagy ha édesapáddal szerelted a kocsit, húzogattad a gazt a kertben, vagy rúgtad a focilabdát.

Mindez, ha meg is történt, csak a múltat jelenti. Közben felnőttél, megváltoztál. Más lett a fontos. Az értékrended talán nem változott, de másképp tekintesz a körülötted levő világra. Nincs időd észrevenni. Nincs időd élni. Elfelejtetted, mi tett egykor boldoggá. Pedig a te gyermeked számára is ugyanannyi szépség van a világban.

Mert az évszakok ugyanúgy váltakoznak, a madarak csicseregnek reggelente, hóembert is lehet építeni, ha épp' van hó, és a szánkó is ugyanúgy csúszik. Állj meg néha-néha, és csendesítsd le a lelkedet! Nézz körül, és láss túl a monitor beszűkült világán! Éld meg az életedet, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy vakító lámpák alatt, zöld köpenyben próbálja valaki megmenteni azt, ami még megmaradt az egykori kisgyermekből...

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?