Drágábbnál drágább leánybúcsúk

Emlékszem, kamaszként mindig kíváncsian füleltem, amikor valaki a leánybúcsúkról mesélt. Vicces közös sztorikról, együtt megivott pezsgőkről és a nevetéstől fájó arcizmokról szóltak ezek a történetek.

Ehhez képest, a harmincat betöltve és jó pár leánybúcsúval a hátam mögött, azt érzem, eljutottunk arra a pontra, ahol már nem is a menyasszonnyal megélt közös pillanat a lényeg. Évekkel ezelőtt még örültünk, ha sikerült valakit rádumálni, hogy tartsa meg a lakásában a nagy eseményt, ahol attól a pár édes koktéltól minden közös emlék színes csillámban úszott. 

Forrás: Shutterstock

De manapság már rég nem erről szól a történet!

Már nem elég a millió és egy kis csecsebecse, amit az életben soha nem vesz elő többet senki a fiók aljáról. Már kevés a liter számra kifizetett pia és az undi, férfi hímtagot ábrázoló torta. (Amúgy valaki evett már abból jóízűen?!) Egy szempillantás alatt jutottunk el a zenétől hangos limuzinból kilógó leendő feleségekig - amit nem mellékesen még az is cikinek tartott, aki a kocsiban ült... De mi legalább az elsötétített ablak mögött megbújhattunk.

Amikor már ez sem volt elég menő, jöhettek a táncosfiúk, akiket hónapokkal hamarabb kellett levadászni az interneten, méghozzá brutális mennyiségű összegekért. És még akkor sem volt tuti, hogy nem egy Danny DeVito fog megérkezni a buli fénypontjára.

Mivel az évek alatt beköszöntött a szelfik kora, ezzel is számolni kellett. Így muszáj volt olyan fancy helyekre menni, ahonnan menőzve be lehet csekkolni! De ez sem lehet akárhol! Nem baj, ha ott majd kénytelen leszel egy óra alatt 10.000-et elkölteni három pohár borra, a lényeg, hogy szépen mutasson az a virágos fal mögöttünk!

A közösség érzését úgy lehet csak igazán megteremteni, ha együtt csináltok valamit! De nem ám akármit... Ekkor jöttek a bonbonkészítő tanfolyamok, virágkötő délutánok vagy a közös fotózások a Dunán, egy hajón. Igazából sem előtte, sem utána nem csináltatok ilyet SOHA, de a lényeg, hogy ne unatkozzon senki... És legalább 70.000-re rúgjon a végösszeg.

Forrás: Shutterstock

De az van, hogy a puccos helyen való iszogatás, a chippendale, a közös sushi gyorstalpaló és a hajnalig tartó buli már nem elég. Nehogy már csak egy estét áldozzunk az ünneplésre! Irány a Balaton, egy menő vitorlás, és legalább 3 napig tartson! De ha jobban belegondolunk, akár Milánóba is kiugorhatunk, hisz' olyan olcsók a fapados jegyek. Simán megvan a hétvége fejenként 50.000-ből...
Itt tartunk ma. És nem értem, hogyan... kinek a jóvoltából... és legfőképpen MIÉRT?

Tényleg erről kell szólnia ennek az estének? Tényleg többet kell költeni egy leánybúcsúra fejenként, mint magára az esküvőre? Tényleg muszáj az egymást követő menyasszonyok bulijainak rálicitálnia az előzőre? Tényleg ciki ma már együtt tölteni egy estét a barátaiddal anélkül, hogy Dubaiba repülnétek? Tényleg engedjük, hogy a közösségi média torzító hatása erre is rányomja a bélyegét? Mi lesz ennek a vége?

A legszomorúbb az egészben, hogy a leánybúcsúkban résztvevő lányok általában csak hallgatnak, és csendben tűrik, hogy mindenféle idiótaságot lenyomjanak a szervezők a torkukon, MERT HÁT LEÁNYBÚCSÚ VAN!!!!

Remélem, ismét eljön az idő, amikor a leánybúcsúkat megelőző heves vitákat és pénzszámolgatásokat felváltják a baráti társaság közös emlékeire és a menyasszony leányságának lezárására való koncentrálás. Ne hagyjuk, hogy a lényeg elvesszen a történetben!

Huszár Adél

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?