Kéretlen tanácsok szingliként

Üdv neked, aki egyedülálló vagy. Ma "érted" írok. Eszembe jutottál. Mert voltak évek, amikor én is ebben a cipőben jártam.

Erő kellett hozzá. Kitartás. És nem az időnkénti belső bizonytalanságok miatt. Inkább azért, hogy ne ragadjon magával a forgószél, melyet külső nyomásnak neveznek.

Hosszabb párkapcsolatból léptem ki akkor. A barátok és ismerősök helyeseltek. Elgyászoltam az elmúlt szerelmet, ahogyan azt kell. Aztán éltem tovább. Bizakodva, de nem csak erre koncentrálva. Feltűntek udvarlók, de egy-két ismerkedős találka után éreztem, hogy nem őket keresem. Néhány hónap elteltével pedig szembesülnöm kellett a "jóindulatú" ismerősök beszólásaival. Nem voltak sokan, de ahhoz elegen, hogy időnként megnehezítsék az életem.

Forrás: Shutterstock

Pedig, amíg párkapcsolatban éltem, tök normálisnak tűntek... Felidézek néhány típust.

1. Az ijesztgetős

Mi újság veled? Még mindig nincs senkid? - kiáltja messziről. Köszönés helyett. Fejcsóválva hallgatja a nemleges választ. Minden találkozásnál kitartóan levezeti, hogy ki fogsz csúszni az időből. Nem vagy te Gisele Bündchen, hogy ennyit válogass! Vénlányként tengődsz majd. Gyereked sem lesz. Öregkorodban megesznek a macskáid. Szedj már össze valakit, az ég szerelmére!

2. Az anyáskodó

Vigyázat, ő nem csak sopánkodik! Ő jelölteket állít. Kitartóan érvel amellett, hogy Géza miért lenne jó neked. Véletlennek álcázott találkozásokat szervez. És halálra sértődik, ha úgy érzed, Géza nem a te embered. Fene a kényes ízlésedbe! Ott van akkor Jani. Vagy a Dezső. Ő sem?! Hát mi a franc van veled?! És elkezdi a macskákat emlegetni... (Igen, ő is. Cicapara effektusnak neveztem el a jelenséget.)

3. Az alpári fickó

Ritkább, mint az előző kettő. Szerencsére. De azért létezik. Ultrabunkón vigyorog, és a pókhálókra célozgat. Hogy vannak-e már, tudod, hol... Párkapcsolatban él, de mivel lovag, szívesen besegít. Bárhol, bármikor. Bármiben. (Kacsintás.) Csak szólj! Hogy nem akarod?! Te aztán tényleg válogatós picsa vagy! Akkor edd meg, amit főztél! (Majd a macskák, meglásd...)

Forrás: Shutterstock

Utólag persze vicces. De akkor és ott nem úgy éreztem. Miért jutott ez eszembe 15 év távlatából? Mert tegnap, a kávézóban hasonló szövegekkel döngöltek földbe egy lányt a szomszédos asztalnál. Leforrázottnak láttam, megalázottnak. Szerettem volna utánaszaladni, ismeretlenül is, miután a társaságával felálltak és elmentek. Elmondani, hogy ha egyedül vagy, az nem azt jelenti, hogy a kutyának sem kellesz. Csak azt, hogy erős vagy. Határozott. Hogy más is képes örömet okozni. A barátaid. A munkád. A kedvteléseid. És persze - egészséges mértékben - vágysz párkapcsolatra. De nem mászkálsz kézen fogva bárkivel, csak azért, hogy bizonyítsd, kelendő vagy. Nemet mersz mondani a külső nyomás ellenére, ha valakire a lelked és a tested nem mondott igent.

Mert tiszteled magadat. És másokat is tisztelsz. Épp ezért megkíméled őket attól, hogy "bárki"- ként asszisztálva, az életedben csupán átmeneti szereplők legyenek.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?