Férfivélemény: út a magányból a boldog egyedüllétbe

Vannak időszakok az életünkben, amikor akaratunk ellenére hosszabb ideig üres a mellettünk lévő kiadó hely. Ettől egy idő után sokakban nőttön-nő a magány és vele párhuzamosan az értéktelenség érzése. Pedig ennek nem szükségszerű így lennie.

Emlékszem életem egy hosszabb szakaszára, amikor olyan sötétség vett körül, mint sem azelőtt, sem azután soha. A végtelen magány gyötrelme olyan volt, mintha egyedül lebegnék a jeges világűr vákuumában - távol mindenkitől, izoláltságomban a fogyó oxigéntől fuldokolva. Ebben az időben bármit tettem, mindig falakba ütköztem, amikor a magány börtönéből próbáltam kiszabadulni.  

Forrás: iStockphoto/Antonioguillem

Éjjelente fulladva riadtam fel hideg ágyamban, ahol már csak az emléke élt egy hajdani meleg, puha testnek. De az a két és fél év elmúlt, és érzem: átmentem a tűzön. Visszatekintve tudom, mi történt. Mintha egy felső akarat egy beavatáson vitt volna keresztül.

A törzsi társadalmakban mind a fiúkat, mind a lányokat bizonyos életkor után különféle rítusoknak teszik ki. Ezek elsősorban a fiúból férfivá, a lányból nővé válást szolgálják. Ennek fontos része volt az elszigeteltség általi félelmekkel való szembenézés. A lányokat egy hónapra az erre emelt kunyhóba zárták. A fiúkat pedig kiküldték a rengetegbe, ahol ragadozók lestek rájuk. A végén egy új ember jött elő, vagyis született meg.

Nem nehéz meglátni az ilyen jellegű beavatás és a személyes magány érzése közti összefüggést. Mégis hiába sejtjük, hogy a magányban egy érlelődési folyamat zajlik bennünk, amíg a két állapot közti légüres térben vagyunk, az nagyon nem kellemes érzés. Hiszen kényszer alatt sínylődünk, és helyzetünk nem saját választásunk eredménye. Látszólag. A magány ugyanis passzív és negatív. De némi gondolkodási áthangolással és cselekvéssel egyedüllétté változtathatjuk, aminek jellemzője, hogy aktív és pozitív. Ez már a saját választásunk eredménye.

Forrás: iStockphoto

A tudatos egyedüllét rengeteg lehetőséget tartogat, amelyeken keresztül teljesebb, gazdagabb személyiséggé válhatunk, és sokkal vonzóbbá az ellenkező nem tagjai számára. Amikor ezt beláttam, akkor jöttem rá, hogy csak rosszul fogtam fel a helyzetemet. Hiszen senki sem keres egy magánytól levert, sötét karikákkal árkolt tekintetű áldozatot. Hanem egy egész, gazdag és színes személyiséget.

Hogyan változtathatod a magányt egyedüllétté?

  • Időt nyertél megismerni önmagadat. Talán soha máskor nem lesz már ennyi időd magaddal foglalkozni. Most lehetőséged van számba venni, hogy mi kell neked, ki kell neked.
  • Rendszerezheted a múltad eseményeit, és érvényes tanulságokat szűrhetsz le magadról. Milyen mintáidra derül fény? Mi működik belőlük jól és mi kevésbé?
  • Rengeteg időd van magadra, itt a lehetőség, hogy kihasználd! Régóta izgat egy hobbi? Szeretnél megtanulni egy nyelvet? Elkezdenél fotózni? Hajrá, senki nem áll az utadba! Én megtanultam angolul, és elkezdtem spanyolul tanulni.
    Forrás: iStockphoto/Jacob Ammentorp Lund
  • Élvezd, hogy nem kell senkihez sem alkalmazkodnod. Egy társ csodás dolog, de bizonyos lemondásokkal jár a saját igényeidből. Ha önző vagy, elveszítheted. De amíg egyedül vagy, légy csak önző!
  • Közelebb kerülhetsz a természethez, kirándulhatsz. A tévképzetektől gyötört köztudat úgy tartja, hogy ciki egyedül utazni. Egyáltalán nem az. Többször elmentem már így a Balatonra, külföldre, sőt, egyedül végigjártam a Caminót. És valójában sosem voltam egyedül, mert mindenhol nagyon hamar szereztem barátokat.
  • Az egyedülléthez merészség kell, az egyedül cselekvéshez még nagyobb. Amint tettekkel töltöd meg a passzív magányt, szinte azonnal egyedüllétté változik, energetizál, vitalizál. És egy pozitív, saját magával kibékült ember nem sokáig marad egyedül.

Horváth Péter

SHE

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?