Tudod te egyáltalán, ki felett ítélkezel?

Honnan jöttünk, hol tartunk, és merre megyünk tovább? Különböző életek vesznek körül minket - kilépve az utcára, a boltban sorban állva vagy hazafelé menet a villamoson.

Életek, amiket nem ismerünk, amikről semmit nem tudunk. Idegenek, akiknek bár a nevét sem tudjuk, véleményt alkotunk róluk, sztereotipizálunk, skatulyába dugjuk őket. Összehasonlítunk és kritizálunk. És arra gondoltál már, hogy:

  • A buszon lévő hisztis gyerek, aki már fél órája ordít, igazából autista?
  • A terhes fiatal tinilány nem "bekapta a legyet", hanem igazából megerőszakoltak?
  • A kilencven kilós kolléganőd, nem is "zabagép", hanem igazából pajzsmirigybeteg?
  • A pénztárnál előtted álló bunkó vásárlót pont aznap hagyta el a felesége?

Ítélkezünk mindenki felett, Istent játszunk, mert azt hisszük, mindent jobban tudunk. Pedig nem éltünk mások bőrében, nem jártunk más cipőjében, és nem, nem tudjuk, hogy kivel mi történt. Ujjal mutogatunk és kibeszélünk, anélkül, hogy mindent tudnánk. Márpedig minden egyes apró részletet nem ismerhetünk.

Forrás: Getty Images/Yuri Arcurs

De hát mégis, miért ne tennénk? Megtehetjük. Emberek vagyunk...

De vajon ez egy alapjáraton belénk programozott jellemhiba vagy egy kegyetlen, senki által be nem ismert örömforrás? Rosszak leszünk attól, hogy egyetlen benyomás alapján alkotunk véleményt másokról? Vagy ez egy teljesen normális emberi reakció? Van bárki olyan, aki soha nem mondott rosszat senkiről? Nem hiszem.

Mert minket is bántanak. Pálcát törnek felettünk és kibeszélnek azok, akiket mi észre sem veszünk az utcán. Azok, akiket a barátainknak hívunk és azok is, akiket a legjobban szeretünk a világon.

Forrás: iStockphoto/Jacob Ammentorp Lund
  • Pedig nem is tudják, hogy harmadszor ment el a baba, és ezért futott zátonyra a házasságotok. De azt mondják, biztos nem voltál jó feleség...
  • Nem tudják, hogy az óvodában mindig csúfoltak, és ezért lettél zárkózott. Azt pletykálják, biztos drogozol.
  • Nincsenek tisztában vele, hogy azért eszel minden nap szendvicset az irodában, és nem pedig rendelsz valahonnan, mert a családodat kell támogatnod a fizetésed nagy részével.

De még azok is, akik ismerik a történetedet, képesek pengét nyomni a szívedbe, pusztán azért, mert nem tudják, mi zajlik le benned. Azt mondják: "Ez már velem is megtörtént, mégsem zuhantam meg ennyire." Azt viszont nem érezhetik, hogy neked ez mit jelentett. Minden embernél máshol vannak a lelki határok. Amit az egyik könnyen átvészel, az a másik számára lehet igazi tragédia is. Mert nem ugyanazok a dolgok fontosak, és nem ugyanannyira.

Nem kellene mindig ítélkezni. Mert sosem tudhatod, hogy kinek mi a története, és sosem láthatod a világot más szemén keresztül. Csak a te szemszögedből, a saját szűrődön át, ami sok esetben torzíthat...

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?