Az 5 legelcseszettebb Tinder randim

Lassan ötévnyi (kisebb-nagyobb megszakításoktól eltekintve) egyedüllét után csak úgy a poén kedvéért végeztem egy kis számvetést, hogy melyek voltak a legnagyobb pofára esések, csalódások a magánéletemben.

Volt, ami pokolian fájt, de volt néhány fiú (a férfi barokkos túlzás lenne), akikkel meglehetősen szórakoztató volt vakvágányra futni. Ha utólag visszagondolok, akkor rém kínos volt mindegyik. Stílusosan jöjjön 5 fiú és a velük eltöltött 5 tragikomikus randi. Jó szórakozást, popcornt pattogtatni ér a cikk olvasásához!

1. A fiú, akinek kilógott az orrszőre

Aljasság vagy nem, volt egy fiú, akivel azért nem találkoztam soha többé, mert kilógott az orrszőre. Abban a pillanatban kiszúrtam, ahogy közel értem hozzá, és élőben is bemutatkoztunk. Onnantól kezdve, mintha vánszorogtak volna a percek... Ez mondjuk az én baromságom, mert nyugodtan mondhattam volna, hogy "Ne haragudj, nem vagy az esetem, ne fecséreljük egymás idejét!" De akkor még bátortalan kiscsikó voltam, és abba a naiv hitbe ringattam magam, hogy a párkeresést meg lehet úszni anélkül, hogy időnként valamelyik félnek nagyon szar legyen. Ez aztán hamar megdőlt. Talán ő és én boldogan élhettünk volna. Ha vettünk volna egy sövénynyírót.

Forrás: Getty Images/mihailomilovanovic

2. A fiú, aki nem szerette a snassz dolgokat

Ezzel a fiúval szintén egyetlen randit élt meg a kapcsolatunk, bár őt legalább nem Tinderről kukáztam össze. Egy nagyon elegáns cukrászdába vitt el, amit azzal indokolt, hogy "Üljünk be ide, mert ez olyan jó SZNOB!" Itt már küldenem kellett volna a segélykérő sms-t, ami után egy barátnőm felhív, és beleüvölti a telefonba, hogy "Óriási vészhelyzet van, most azonnal, rögtön indulnod kell, akkor is, ha épp Brad Pitt-tel hemperegsz!"

Ezután rendelt egy eszpresszót szójatejjel. Mikor megkérdeztem, hogy laktózérzékeny-e, elmondta, hogy nem, de az eszpresszó önmagában olyan snassz, amellé kell valami EXTRA. Mondjuk, végül is alakulhatott volna rosszabbul is, ha az én kávémat tartja túl snassznak, és egy kis ginával turbózza fel... Ezután elmondta, hogy szerinte kizárólag az V. kerület számít az igazi Budapestnek, minden más része a városnak a proli suttyók által lakott külkerület. A randink végére azt is megtudtam, hogy még az anyjával él, utálja a karácsonyt, de azt azért mégis szereti benne, hogy olyankor legalább üres az edzőterem. Másnap írt, hogy elkérheti-e a pszichológus számát, akiről egy cikkemben írtam. Többször nem találkoztunk.

3. A fiú, aki többet akart

Ezt a történetet nagyon nem is érdemes cizellálni. Találkoztam egy sráccal, akit korábban már látásból ismertem. Beszélgettünk, boroztunk, jól elvoltunk, de a szándékai meglehetősen egyértelműek voltak. Rövid szerelmünknek ez a párbeszéd tett pontot a végére:

- Mi ma nem fogunk szexelni.

- Jó, de azért leszopsz?

Forrás: iStockphoto/-Sasa-Delic-SD

4. A fiú, aki kért egy ötszázast

Egy sráccal elmentem teázni. Talán már ott halálra volt ítélve a dolog, hogy a tavalyi évben oly' sokszor emlegetett Kozsó teaházába foglaltunk asztalt. Bár nem volt teljesen kristálytiszta, hogy a randi(?) partnerem tulajdonképpen mit is szeretne tőlem, de annyi talán elvárható, ha az ember már elmúlt 16 éves, hogy ha egy fiú elhívja valahova, akkor esetleg meg is hívja. Főleg, ha számla mindössze 1500 forintra rúg. A srác úr volt, nem kérte el a cech felét, csak annyit mondott - szinte átszellemült fejjel, amit nyilván a saját nagyvonalúsága okán érzett -: "Adj egy ötszázast!" Adtam.

5. A fiú, aki nem érezte a pluszt

A szintén Tinderről halászott fiú a randi előtt fél órával módosította a helyszínt, mondván, az nekem úgyis jobb. Nem volt jobb, de nyilván nem is érdekelte. Később magától mesélte el, hogy azért találkoztunk ott, ahol, mert ő egy utcára lakik onnan. Ezután rendelt egy velős pirítóst. Erős volt a kísértés, hogy nagyon izgalomba jöjjek. Másfél óra elteltével az ő javaslatára rendeltünk egy újabb kör italt, naivan azt gondoltam, hogy mert megvan az összhang. Három órája tartott a találkozó, amikor megkérdezte, hogy érzem-e azt a bizonyos pluszt. Nem éreztem, de azt gondoltam, később még akár kialakulhat, végül is helyes, rendes srác, több évnyi egyedüllét után lehet, tényleg az én elvárásaimmal van a baj.

Ezért optimistán megelőlegeztem egy igenlő választ. Én visszakérdeztem, ő mosolyogva közölte, hogy nem, neki nincs, de szerinte nem volt elfecsérelt idő a közös este. Ő ezerötszázat kért tőlem az elfogyasztott két teám után, majd a megállóig sem kísért el, sietett haza - egy utcával arrébb, ugye.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?