5 dolog, ami miatt nem voltam kibékülve a szexualitásommal

16 évesen pasiztam be életemben először, és azóta gyűjtöttem a sérüléseket a szexualitásomon. Vagy talán inkább még annál is régebb óta.

Az azóta eltelt évek során egyre csak halmoztam a rossz tapasztalatokat, amelyek egyre jobban beégtek a tudatalattimba. Egyre mélyebbre hagytam begyökerezni a kínzó gondolatokat.

Ha vissza tudnék menni az időben, ezt az 5 dolgot kerülném el:

1. A szex csúnya dolog

Már ovis koromban tudtam, hogy nem szabad a puncimat mutogatni, vagy hozzáérni egy felnőtt öléhez. Már akkor mélyen beivódott a tudatalattimba, hogy szexuális gyönyört érezni bűn. Mivel én mindig is jó kislány akartam lenni, ügyesen blokkoltam is ezeket az érzéseket.

Harminc fölött tudtam meg, hogy a testem addigra már többször is produkált orgazmust, csak a tudatom blokkolta annak megélését. A bennem élő kislány nem akarta azt a csúnya dolgot művelni.

Forrás: iStockphoto/nensuria/Lifestock

2. Nem ismertem a testem

A bűntudat a kíváncsiságomat is megölte. Nem mertem megnézni másokat meztelenül, és az önkielégítéssel sem kezdtem el kísérletezni. Még akkor sem volt fogalmam arról, mit szeretek az ágyban, amikor már a harmincat súroltam, mert nem figyeltem oda a puncim érzéseire. Mint amikor valaki vészhelyzetben szorosan becsukja a szemét a volán mögött - így voltam én az ágyban. Nem mertem tudomást venni arról, mi történik velem.

3. Senki sem mondta, hogy a szex nehéz

Minden harmadik nőnek nehézségei vannak az orgazmus elérésével - állítják a kutatók -, 80%-uk pedig behatolás által nem is tud elélvezni. Ehhez képest a romantikus történetekben a pároknak már elsőre sikerül egyszerre a csúcsra jutni. Azt mutatják, hogy mindenkinek tökéletesen megy a szex. Csoda, hogy szarul éreztem magam, amikor nekem gondot okozott az együttlét élvezete? Abnormálisnak tűntem a saját szememben...

Forrás: Getty Images/aldomurillo

4. Haragudtam a testemre

Mivel nehezen ment, azt gondoltam: én vagyok a béna. Innen pedig már egyenes út vezetett saját magam hibáztatásához. Folyamatosan azt az üzenetet küldtem a testemnek, hogy haragszom rá, amiért nem engedi, hogy olyan gyönyöröket éljek meg, mint a TV sztárok. Vagy akár, mint a pasim. Egyre jobban ostoroztam a saját testemet. Ebben a helyzetben viszont még nehezebb elengedni magam, és élvezni a kényeztetést.

5. Saját magam hajcsára lettem

Mindeközben viszont folyamatosan kényszerítettem magam a szerelmeskedésre, mert én is úgy akartam tenni, ahogy a "normális" párkapcsolatokban tesznek. Nem akartam kilógni a sorból, és mindent meg akartam adni a páromnak, amire szüksége lehet. Féltem, hogy elveszítem, ha nincs szex. Vagy ha nincs elég szex.

Forrás: iStockphoto

Sőt, egy bizonyos ponton túl már nem is az aktuális szerelmem kérte a szexet, hanem én hajszoltam azt. Akkor is kezdeményeztem, ha sem én, sem ő nem kívánta a szexet - menetrend szerint, hetente legalább egyszer addig simogattam, hogy tutira megjöjjön a kedve.Közben a lelkem már tele volt sérülésekkel, amit nem hagytam begyógyulni. Saját magam hajcsára lettem.

Sajnos nincs időgépem, de van helyette más!

Minél többet foglalkozom a témával, annál több hozzám hasonló nővel találkozom. Mikor megosztom velük az örömömet, hogy mekkora köveket bontottam le a szívemről, és mennyit fejlődtem, sokan a tanácsomat kérik. Én pedig kezdésképpen ezt tudom ajánlani:

  1. Légy türelmes önmagadhoz! Figyeld a tested, és csak azt vállald, amit te is kívánsz! Ne haragudj rá, hanem inkább köszönd meg a jelzéseit!
  2. Tudatosítsd, hogy a szex nem bűn, nem csúnya dolog, hanem egy csoda! Akár mondd ki sokszor hangosan a tükör előtt!
  3. Beszélgess sokat másokkal a kétségeidről, nehézségeidről, félelmeidről! Lehet, meg fogsz lepődni, mennyi mindenben tudnak segíteni a barátaid egy-egy mély megosztás után!
  4. Olvass a témában, foglalkozz sokat önismerettel, járj terápiára! Ezek mind csodát tudnak művelni!

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?