Francba az otthonkával, ide nekem a magassarkút! ;)

Először is, tisztázzuk: én nem számolom az éveket. Mert bár a szerveink leépülnek az idő múlásával, ami a fejünkben van, az bizony nem követi ezt az eszeveszett tempót.

Mert mi a kor? Csupán egy dátum, amit valamikor valaki kitalált, hogy mindenképpen láthatóvá, datálhatóvá váljon az idő múlása. Ha eltüntetnénk minden naptárat és órát, ugyan miként ítélnénk meg valaki korát? Vagy épp valakit a kora alapján? 

Forrás: iStockphoto/Olivier Le Moal

Húszas éveimben élt egy homályos kép bennem, hogy milyen szeretnék lenni negyven-ötven-hatvan-nyolcvan évesen. És úgy is alakítottam az életem, hogy ennek a képnek megfeleljek. Sikerült. És bár megcibált az élet, vesztettem el, és vesztettek el engem, éltem meg halált, születést, bánatot és örömöt, mégis azt gondolom - mint minden -, ez is fejben dől el.

Azt gondolom, hogy az igényesség nem kor és pénz kérdése. Tessék végre tudomásul venni: a 21. században élünk. Ahol már a nagymamák - a korombeli nők -, nem almás pitét sütnek, és minden vágyuk, hogy a spájzuk stabilan tele legyen barack befőttel és házi savanyúsággal. Már nem otthonkát hordanak, hanem farmert. Konditerembe járnak, vagy épp kiállításokra a barátnőkkel. Nem nyűtt táncdalfesztiválos zenét hallgatnak, hanem vígan riszálnak a konyhában a mai slágerekre, miközben legyártják a vacsorára szánt salátát.

Önfenntartók és öntudatosak. Nem riadnak meg attól, ha valaki csúnyán néz rájuk, mert "Ugyan miféle viselkedés az egy felnőtt gyerekkel bíró nőtől, uram bocsá' nagymamától, hogy magas sarkúban parádézik az utcán?" Ha fodrászhoz megyünk, nem "Csak egy kicsit a végéből, Erzsike, aztán apró dauer és búra." Hanem messzire űzzük a konzervativizmust, és csinosak akarunk lenni. És bizony ezzel az unokák is csak nyernek, hiszen egy okostelefonozó, Facebookozó, Youtube-ozó nagyival dumálhatnak az ügyes-bajos dolgaikról.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Brainsil

Mi vagyunk azok a nők, akik hajlandóak vagyunk fejlődni, nem vagyunk restek beiratkozni iskolába. Mert pontosan tudjuk, hogy sosem késő belekezdeni valami újba, ami örömet okoz - hiába pörög már a B oldal!

És bizony a szex sem a húszévesek kiváltsága! Szerencsés esetben az évtizedek óta mellettünk horkoló férjjel. De ha úgy alakult, hogy híján vagyunk a társnak, akkor sem vonulunk kolostorba! És addig sem vagyunk hajlandóak besavanyodni, amíg a várt lovag megérkezik. Mert az egyedüllétet nem magányként éljük meg, és csak azért, mert már nem vagyunk fogamzóképesek, még van testünk. Az vesse ránk az első követ, csak mert esetleg belebonyolódunk egy-egy futó kalandba, akinek soha, még gondolati szinten sem fordult meg a fejében egy kellemes pásztoróra. A jó szex pedig, mint tudjuk, varázserővel bír: kipirul az arc, feszesebb lesz a bőr, és még számos igen kellemes hatását élvezheti egy negyvenen felüli nő. Ettől fogunk ragyogni, kivirulni - akárhány évesek is vagyunk.

És aki ragyog, az vonzza a pasikat. És nemcsak az időseket, hanem a fiatalabbakat is. Hiszen egy határozott, mégis talpig nőies, nem rinyáló, rugalmas gondolkodású, az életet élni és élvezni képes, előre haladó, a múltat maga mögött hagyó, igényes nőt látva melyik férfi érdeklődik az után, hogy milyen dátum áll a születési anyakönyvi kivonatában? ;)

Szegő Lindi

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?