5 "jó tanács", amit dugj fel a...

Ma már könnyebb életvezetési tanácshoz jutni, mint tiszta levegőhöz. És az önjelölt lelki vezetők - barátok, kollégák, nagynénik - úgy mondják neked a semmitmondó bölcsességeket, mintha minimum Buddha reinkarnációjaként abban a pillanatban világosultak volna meg.

És csak ismételgetik, és bizonygatják, és rágódnak rajta, mint egy kóbor farkaskutya a múlt vasárnapi húslevesből hátramaradt marhalábszár csonton. De én már nem változom.

Szóval, életem lerágott csontjai: egyesüljetek!

1. Legyél már kedvesebb!

De nemcsak most, hanem úgy általában mindenkihez. Mert a kedvesség szuper, és amit másoknak adsz, az áramlik rád vissza: minden jó és csillámpónis. Hát nem! Hiába vagy kedves, a valóság akkor is beléd rúg nap, mint nap - csak közben még hülyének is néznek!

Forrás: iStockphoto/Studiograndouest

Így ezennel bejelentem: végérvényesen törődjetek bele, hogy ritkán vagyok kedves. De akkor nem érdekből, és nem is várok el cserébe semmit. Tudjátok, van egy behatárolt kedvesség adagom, ami szívből jön és őszinte. Ezt pedig legszívesebben inkább a hozzám közel állókra "pazarlom."

2. Ne idegeskedj mindenen!

Ezt a kérést egyszerűen felfogni nem bírom! Az emberek szerint ez választás kérdése? Mert ha igen, akkor én azt választom, hogy mától szarok nagy ívben mindenre és mindenkire. Többé nem stresszelek, és én leszek a legnyugodtabb egyszemélyes reggae banda a világon.

Ez azonban nem ilyen egyszerű! Ha 3-4 dolognál többet kell egyszerre fejben tartanom, akkor kiborulok. Pedig a felnőtt élet nem kívánságműsor, és ha nem multitaskingolsz, akkor mehetsz lakni a híd alá.

3. Jobban kéne figyelned a kajára!

Helló nyár, fürdőruha... ja, téged el is felejtettelek, kedves narancsbőr. Rég láttalak, mizu? Engem nem zavarsz annyira, már egészen megszoktalak az évek során. Az edzések sem használtak neked, én tudom. De azt is tudom, hallom mindenkitől, hogy "Jobban kéne figyelni a kajára!"

De kérdem én, a mélyen tisztelt más dolgába a saját narancsbőrös fenekén túl is belekontárkodó ismerősöktől: HOGYAN? A szabadidőm így is nulla. Az "énidőm" hiánycikk. Félek, ha ennél jobban - mert azért kicsit próbálok - odafigyelnék arra, hogy mit eszem, elfelejtek rendszeresen levegőt venni. Az pedig talán nagyobb para lenne...

Forrás: iStockphoto /Siphotography

4. Mindenkinek arra van ideje, ami fontos neki...

Ugye neked is van egy (netán több) olyan barátod, aki folyton azon duzzog, hogy túl ritkán találkozol vele? Aki egyszerűen nem bírja felfogni, hogy miért nem érsz rá bulizni. Múzeumba, moziba járni. Vagy munka után beülni egy fröccsre, úgy kb. bármikor. Be kell vallanom: eleinte szorongtam emiatt. Igyekeztem mindent megoldani, mindenkinek jót tenni. "Spontán" beülni a haverokkal egy sörre, miközben az optimális bevásárló listán törtem a fejem egy gyorsan elkészíthető vacsorához.

Vagy azon rágódtam, hogy mikor fogom napfénynél látni a barátomat. Hétvégén? Ja, nem, mert ha nem megyünk el kerti partira - annak ellenére, hogy egy hónapja nem töltöttünk el minőségi időt kettesben -, akkor újra kapjuk majd a megjegyzéseket: "Megint bepunnyadtatok.", "Nem jártok már sehova." Hát ennek vége! Megspórolhatja mindenki ezt a fajta jó tanácsot is. Ez van. Nem érek rá mindig! Tévedés ne essék: ráérek, ha baj van, ha segítség kell. De spontánkodni nem tudok.

5. A csontok csontja

Van az a bizonyos csont. Nem is lerágottnak érzem már, hanem olyannak, mint amit mindenki egyszer lefőzött, szétrágott, elásott, kiásott. Majd megmutatta nekem, hogy megtalálta, elém hozta, várta, hogy megdicsérjem, hogy lelkes legyek érte, foglalkozzam vele. Ez a csont nem is lerágott, inkább úgy érzem, hogy minden alkalommal agyonvernek vele.

A csonton olvasható felirat: "Házasság mikor lesz? Gyerek?"

Makra Flóra Emese

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?