Szerelem első hallásra - egy vak lány a társkeresés labirintusában

Attól a naptól kezdve más szemszögből látom a világot, már előbbre való a fogkefe sörtéjének a durvasága, mint a színe. Ez persze nem mindig volt így, hiszen én is sokszor a szememnek hittem, és csak az alapján döntöttem, amit láttam.

Jól csak szívvel lát az ember

Most már egy emberről sem szemszín, arc vagy kinézet alapján alkotok képet, hanem a hangja, az illata a kiindulópont. No, meg az "érzés", amit kivált belőlem. Sokáig nem is gondoltam volna, hogy csupán a beszédhangból olyanokat is leszűrhetünk, hogy milyen valakinek a stílusa, a gondolkodása, a személyisége. De ma már nálam ez visz mindent.

Persze ez nem azt jelenti, hogy nekem, mint látássérültnek teljesen közömbös volna a külsőség. De számomra mindössze azért fontos, hogy megtudjam, hogy néz ki valaki, mert amint meghallok egy hangot, a fejemben lévő kis szemüveges, kosztümös titkárnő elkezd rajzolni, majd rövid időn belül kész egy vázlatportré a hang tulajdonosának kinézetéről. Én pedig kíváncsi vagyok, hogy mennyire végez precíz munkát. Gyakran előfordul, hogy nagyon pontosan eltalálom valaki kinézetét - ez már a rutin.

Szerelem első kattintásra?

Sajnos viszonylag kevés felület van, ahol társat tudunk keresni. Először is fontos tisztázni, hogy egyáltalán nem igaz a sztereotípia, miszerint látássérült csak látássérülttel léphet kapcsolatba.

Itt minden pont ugyanúgy működik, ahogy a látóknál, csak én nem fényképet kérek a személyes találkozó előtt, hanem a hangját szeretném hallani. Ez amúgy nem minden látássérültre igaz, de én például minél korábban szeretném "meghallgatni" a másikat.

Ha hallottuk is egymás hangját, meg is beszéltünk egy személyes találkozót, még mindig elbukhat a dolog függetlenül attól, hogy mind a két fél látássérült vagy csak az egyikük. Mert akár kinézet, vagy hang, vagy bármi egyéb külső tulajdonság alapján is döntünk, végül egyetlen tényezőn múlik majd a dolog: összeillik-e a személyiségünk vagy sem? Szóval pont ugyanúgy működik ez nálunk, mint a látóknál, csak nekünk még kevesebb felület és lehetőség áll a rendelkezésünkre belebotlani a Nagy Ő-be.

Császár Angelika

Nyitókép: iStockphoto