Bianka kideríti, hogy mégis mi a szösz a “szerelem”?

Nem vagyok biztos benne, hogy meg fogom találni a választ arra a kérdésre, amit évezredek óta minden ember legalább egyszer feltett magának, de azért megpróbálkozom vele: mi is valójában a szerelem?

Bár úgy gondolom, a szerelmet nem lehet megfogalmazni, ezen kívül készlethiányos a szókincsünk arra, hogy ezt megfelelően leírjuk (pont annyira, mint az elménk, ami felfogná a dolgokat), de ígérem, nagyon fogok igyekezni!

A szerelemhez képtelen vagyok nem iróniával fordulni: túlreklámozott márka, aminek legalább egyszer mindenki bedől, és soha nem kapott még két ugyanolyan vásárlói véleményt. Vannak a híres plátóiak, a barátságból születettek, a vakrandinak köszönhetők, az "egymásnakteremtettasors"-ok, a gyerekkori ismerősök, az osztálytársak, a szeretők, a tiltott szerelmek és még rengeteg fajta, amiket lehetetlen lenne felsorolni. Mindenkinek van egy története, és épp ezért, a szerelem a legelcsépeltebb esemény. Történelmet változtatott meg, életeket emelt fel, vagy döntött mélységbe.

Forrás: AFPforum/Twentieth Century Fox Film

 

A szerelem a világegyetem mozgatórugója.  

Regények, versek, képek, szobrok és milliónyi művészeti alkotás bizonyítja: a szerelem a legkelendőbb portéka, amiért hajlandóak vagyunk mindent feláldozni.

Szeretünk pillanatnyilag, fellángolásból, megszokásból, megváltoztatjuk a terveinket, a jövőképeinket, és mindent ezáltal határozunk meg. Túlajnározott szavak édes csöpögése, gyilkosságok indítéka, megannyi áru legnagyobb marketingje, na és nem utolsó sorban létezésünk legboldogabb pillanatainak emléke.

Mert valljuk be: amikor szerelmesek vagyunk, akkor semmi nem számít! Nincsenek hétköznapi problémák, nem számít se pénz, se időjárás, nem kell inni, nem kell enni, csak egymás kezét fogni, és azt érezni, hogy ennél nincsen jobb. Kémia, azt mondják. Felőlem aztán a földrajzzal is összefüggésbe hozhatják, de ha pusztán vegyületek egymásra hangolódásáról lenne szó, akkor úgy gondolom, hogy sokkal könnyebben kiiktatható lenne. Márpedig rohadtul nem az...

Meg különben is, mi történne, ha megszűnne létezni?

Azt hiszem, elvesznénk. Üresek lennék. Értékvesztettek, akik képtelenek lennének maradandót alkotni, létrehozni és pusztítani, mert ez a soha, senki által nem látott, ám mégis mindenki által ismert fogalom az alapja mindannak, ami körülvesz.

Forrás: iStockphoto/rez-art/

Próbálom a lehető legkevesebb közhellyel megfogalmazni (bár tudom: nem igazán megy), hogy mi is ez az egész, ami nélkül nem élet az élet, így hát az "internet a barátom"-ra hagyatkozva megnéztem mit ír róla a wikipédia:

"A szerelem olyan mély és erős érzés, amely által szorosabban kötődünk a másik félhez, mint ha csak csupán szeretetet éreznénk iránta. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozták meg. Tüneteként biztosan állítják a kutatók, hogy az agyban felszabaduló boldogsághormon (dopamin) mennyisége megnő, ha a szeretett személyről látunk egy fényképet. Ez azonban csak egy tünete a szerelemnek."

Tünet. A nátha, a tüsszögés meg a viszketés is tünet. Hát pont ilyen a szerelem is, nem? Elkapjuk, és egyből ágynak dőlünk. Én azt mondanám inkább, hogy betegség és gyógyír egyszerre. A halál lelki ellenszere, figyelemelterelés az élet nehézségeiről, a szenvedések legaljasabb fajtája és a kínzások legfájdalmasabb módja, de egyben a legcsodásabb érzés: talán a szerelem a mennyország földi kivetülése.

Forrás: iStockphoto/vsurkov

Tudom, ezek csak szavak, és még mindig nem adják meg a tökéletes választ a kérdésemre. Továbbra is a megfelelő definíció után kutatva romantikus idézetek és versek olvasásával töltöm az időt, és már nekiálltam legépelni, hogy "Azt hiszem, a szerelmet nem lehet elmondani, csak érezni.", amikor megláttam egy régi SMS-t a telefonomban.

És akkor rájöttem, hogy nem kellenek további magasröptű mondatok, sem fellengzős kifejezések a megoldáshoz, csak a valóság kell, a maga hétköznapi varázsában:

Hajnali negyed három van, már rég alszol, én meg nem tudok. Szeretek melletted feküdni és hallgatni, ahogy a levegőt veszed. Elfordultál, rám tetted a kezed. És abban a pillanatban megértettem, hogy mindig ott vagyok benned: az elmédben, a lelkedben, mert akkor is rám gondolsz, amikor nem is tudsz róla.

Talán ez a szerelem.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?