Nem a kötődéstől félek, hanem attól: visszaélsz vele!

A válasz sokszor a múltban keresendő

Sok ember számára ugyanis azért jelent gondot a kötődés, mert hiányzik az ehhez kapcsolódó családi minta.

Az sem ritka, hogy az illető teljesen egészséges lelki mérleggel rendelkezett, de egy komoly trauma vagy csalódás bizalmatlanná tette.

Attól félsz, hogy többé nem leszel önmagad

Mert ha kötődsz valakihez, akkor onnantól kezdve már nem csak önmagadra gondolsz. Olyan pillanatokban is eszedbe jut a másik, amikor "nem lenne indokolt". Ilyenkor eluralkodik rajtad a félelem, hogy többé nem leszel független, és elveszítheted önmagad – hiszen a lelked kis mérlege elbillent az egyik irányba! És innentől kezdve nemcsak kötődsz, hanem ezzel együtt sebezhető is leszel. Szerintem ettől félnek a legtöbben.

Akkor ez már maga a szerelem?

Nem egészen. Sokan élnek úgy szerelmi kapcsolatban, hogy nem mernek kötődni a párjukhoz. Persze az már egy másik kérdés, hogy enélkül mennyire kiegyensúlyozott egy párkapcsolat... Az átlagot alapul véve, a kötődés egy mélyebb érzelmi sík kialakulását jelenti két ember között.

Szerintem nem ciki ugyanazzal a rongyos kis napocskás párnával aludni 26 évesen, mint amivel legelőször mentem az általános iskolai táborba, 17 évvel ezelőtt. Ebből nem nehéz kikövetkeztetni, hogy én kötődő típus vagyok.

És úgy gondolom: ezzel nem vagyok egyedül, de keménynek mutatkozni sokkal könnyebb, mint felvállalni az érzékenységünket.

Egy kapcsolatban ez a bizalom első jele

Minden ember esetében eltérő, hogy mennyi idő után képes kötődni valakihez. Ám amikor megszabadulsz a szívedet nyomó többmázsás tehertől – ami többnyire bizonytalansággal és félelmekkel van megtöltve –, hirtelen elképesztő megkönnyebbülést érzel majd! Olyan, mintha súlytalan kis léggömbbé változnál, és megszűnnének a határok. Persze ez csak akkor működik, ha ezt jókor és jó személlyel teszed.

Olyanhoz kötődj, akit boldoggá tesz a tény, hogy te bízol benne

Milyen kár, hogy ez nem olyan logikusan működik, mint egy sakkjátszma!

Bár szerény véleményem szerint érezhető, ha két ember közel kerül egymáshoz, ugyanis ez nem fordul elő olyan gyakran! Ismerkedünk jobbra-balra, "barátságok" jönnek-mennek, lefekszünk ezzel-azzal életünk során, de az ritkán esik meg, hogy valódi kötődés jön létre.

Ezekből kialakulhatnak értékes kapcsolatok, igaz barátságok és hosszú, tartós szerelmek: csupa olyan dolog, amit a szíve mélyén mindenki szeretne. Ez az érzés akár azonnal is kialakulhat, de van, aki egy életen át sem tapasztalja meg.

Kötődünk, akkor minden szupi, itt a happy end?

Nem, ennyire azért nem egyszerű a játék! Maga a kötődés inkább érzelmi szinten dől el, mint logikus alapokon, így hát nincs sok beleszólásunk.

Vagyis mindennap tenni kell azért, hogy aki kötődni mert hozzád, az ne láncra verve érezze magát, hanem hálásnak azért, mert nincs többé egyedül!

Nyitókép: iStockphoto