Basszus, akkor én mégsem vagyok rossz anya!?

Tegye fel a kézét, aki még egy cikket sem olvasott a szerepválságról! Én már többet is... Már a csapból is az ömlik, hogy bizony nekünk, nőknek, több szerepben kell teljesítenünk!

És persze folyamatosan az összeomlás szélén egyensúlyozunk! Mindig mindent csak rosszul csinálunk: amíg életünk egyik területét próbáljuk megmenteni a süllyedéstől, a többit már el is árasztotta ez elvárások fojtogató vize... Így esett, hogy bennem is felmerült a kérdés:

Én csinálok valamit rosszul?

Habár a környezetem visszajelzései alapján több szerepben is csúcsot futok, bennem mégis tombolt egyfajta elégedetlenség. Sorozatosan jöttek a "Miért nem csinálod jobban?", vagy az "Ez nem elég jó!" önkritikai hullámok.

Ekkor döntenem kellett: vagy hagyom, hogy az önmarcangolás örvénye magával rántson, vagy rászánom magam a jó öreg "Fogj egy tollat, és írd ki magadból!" módszerre.

Forrás: iStockphoto/monkeybusinessimages

Tudom: elcsépeltnek hangzik, és én sem hittem igazán, hogy működni fog. A legtöbb, amire számítottam, az volt, hogy majd feketén-fehéren szembesülhetek a saját kudarcaimmal. Hogy majd rájövök: mit és mikor rontottam el?

Hát, álljon itt az én történetem annak ékes bizonyítékaként, hogy nem véletlenül ajánlják ezt a "leírós módszert" a pszichológusok! Mert könnyen kiderülhet, hogy ami a fejünkben elkeserítőnek és megoldhatatlannak tűnik, papírra vetve nem is olyan rettenetes!

Elképesztő ahogy felnagyítjuk a kudarcainkat, a sikereink felett pedig csak elsiklunk! Sőt, néha azt is teljesen rosszul látjuk, hogy mi minden baj forrása! Önmagamhoz intézett kérdésem a következő volt:

Miért NEM vagyok a helyemen? Mi az a rossz érzés, ami belülről kapirgál?

Forrás: Getty Image/Fatcamera

És hát hatalmas összegben fogadtam volna, hogy az önmagamhoz írt levél végén egyértelmű tanulságként fog kirajzolódni: nem vagyok elég jó anya. De ne szaladjunk ennyire előre!

Először is, kiválasztottam néhányat a saját szerepeim közül:

  • Anya
  • Társ
  • Munkaerő
  • Kreatív erő
  • Családtag (testvér, gyermek)

Persze az első zsigeri reakcióm az anyai szerepkörhöz társult - természetesen negatív előjellel. Ez betudható annak, hogy prioritást adok ennek a szerepnek, ez ugyanis bizonyos szempontból átmeneti állapot (mondhatni életkori sajátosság, csak nem az én életkoromhoz kapcsolódik, hanem a kicsi gyerekeiméhez).

Aztán szépen sorjában végigvettem ezeket a szerepeket, és szummázás képpen odaírtam mindegyik mellé, hogy valójában pozitívnak vagy negatívnak érzem jelenleg azt a területet.

És láss csodát! Többségben voltak a pozitív jelek. Na, itt akadt a torkomon a tea, meg a benne úszkáló citrommag: akkor most mi van? Az van a lapom tetejére írva, hogy "Miért NEM vagyok a helyemen?". Közben meg mégis tele van az életem pozitívumokkal és sikerekkel - de legalábbis fejlődéssel?

És itt jött a felismerés: a hiba az általánosítás volt! Igenis sok területen fejlődök, futom a saját kis köreimet. Fejlődöm, mint Társ, hiszen dolgozom (dolgozunk!) a házasságunkon. Fejlődöm, mint kreatív erő, hiszen voltam rajztanfolyamon. És igenis amennyire tőlem telik, próbálok támasza lenni a szüleimnek és a testvéreimnek!

Leírva, kívülről rátekintve pontosan láttam, hogy mely területeket feketítem be magam, hol látok negatív elakadást. De én ezt az elakadást nemcsak egy megoldandó feladatnak, vagy egy átmeneti hibának éltem meg, hanem felnagyítottam és rávetítettem jelenlegi életem legfontosabb szerepére: rossz anyának címkéztem magam!

Hiszen ez egy közel végtelen energiát igénylő szerepkör. Látom magam kívülről, ahogy állok a konyhában, kevergetem a palacsintatésztát összeráncolt homlokkal és futnak a fejemben a negatív gondolatok: ez így nem jó, valami nem stimmel!

Igen ám, csakhogy nem ott kellett volna keresgélni, és egy sok energiát felélő szerepemben leminősíteni magam, hiszen a szél egészen máshonnan fújt! Nem azzal a szerepemmel volt a baj, csak mivel időm nagy részét az teszi ki, hát innen indultam el. Holott épp lehet, hogy abban a szerepben egészen jó vagyok!

Forrás: Getty Images/Gradyreese

Talán éppen ennek a szerepnek a maximális megélése akadályozza, hogy a többi szerepemből többet hozzak ki - hiszen nehéz egy fenékkel több lovat megülni... De mivel én nem ezt teszem az első helyre, hát a többi szerep szépen várjon a sorára! Na de ezért nem az anyaságomat kell leminősíteni!

A nagy tanulság: érdemes időről időre végignézni szerepeinket: a negatív érzések pontosan melyikhez tartoznak? Én rájöttem, hogy a gond nem is ott van, ahol gondoltam!

Egyrészt nagyon sok pozitív energia szabadul fel, mert leugrik a negatív címke arról, amire igazán nem való! Ezekből máris lehet töltődni. Továbbá kiderül, hogy pontosan hol érzékeled a hiányérzetet, és arra a területre tudsz fókuszálni. Így biztosan hatékonyabban tudod hasznosítani az energiáinkat, mint a "Miért nem vagyok a helyemen?!" felkiáltással.

Futó Rita

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?