Apakomplexus: nem szégyen az! - De nem is dicsőség.

Természetesen, én sem gondolom azt nagy naivan, hogy a világban minden kapcsolatot kivétel nélkül, mély érzelmek táplálnának. És azzal sem vitatkozom, hogy sokan az anyagi szempontból biztosított jövőjükre gondolva ugranak bele egy-egy ilyen nagyobb korkülönbséggel járó viszonyba.

Bizony az is könnyen előfordulhat, hogy a lány egyáltalán nem aranyásó, hanem pont, hogy a lelki stabilitást keresi... Igen, ez létező jelenség, és még neve is van: apakomplexus.

Kivel fordulhat ez elő?

Például, azzal, akinek rossz kapcsolata van/volt az édesapjával. Ha bántotta, ha nélkülöznie kellett, vagy ha simán "csak" nem szerette eléggé. Azért lássuk be, ez könnyen megeshet a legjobb családban is. De valamiért a társadalom ezekre a lányokra is fintorogva tekint.

Ez azért elég igazságtalan. Hiszen minden más lelki deformitást olyan szépen tolerál már a mi kis modern társadalmunk! De valamiért az apakomplexust mindenképpen csak egy kibúvónak akarjuk tekinteni, ami felhatalmazza a nőket arra, hogy pénzes pasikkal nyomuljanak!

Jó, tény, hogy van, aki erre használja, de azért ne feledkezzünk meg azokról, akiket tényleg érint ez a probléma. Mert most bizony róluk lesz szó:

Kezdjük az elején!

Akinél ez a minta sérült, az logikusan felnőttként is ezt keresi majd: sok esetben teljesen tudattalanul. De mivel már nem vagyunk 6 évesek, hanem mondjuk 26, nagyobb korkülönbségre van szüksége az elmének ahhoz, hogy kielégüljön az ilyen típusú biztonságérzet iránti vágya.

A biztonságérzet pedig három komponensből áll össze:

1. Egyfelől a tudat, hogy a másik öregebb, mint én. Ez pedig arra enged következtetni, hogy okosabb is nálam. És ez megnyugtató érzés.
2. A másik aspektus az anyagi biztonság. Nem feltétlen a milliókra kell gondolni, hanem a stabil, fix megélhetésre.
3. A harmadik és egyben legfontosabb komponens az érzelmi gazdagság. Ez azt jelenti, hogy a férfi, akiben az apádat látod, megadja neked azt a szeretet, amit tőle nem kaptál meg.

És ha ezeket a hozzávalókat összekevered, meg is született az apakomplexusos fiatal lány vázlatos, elnagyolt képlete. Tű pontos leírást azért nem adhatok, mert minden ember története egy kicsit más.

Ránézésre az illető lehet nagyon csinos, okos, talpraesett és magabiztos, de legbelül hiányzik neki egy olyan tapasztalat az életéből, amire az igény biológiailag belénk van kódolva.

Ha neki ez így jó, ettől lesz boldog, akkor miért ne élje ki az apakép utáni vágyát a párkapcsolatában?

Hát erre van egy nagyon szemléletes példám:

Ez a jelenség - mint minden komplexus - olyan, mint mikor valakinek romlik a látása. A másik szem próbál kompenzálni. És a kompenzáció hosszú távon nem vezet semmi jóra. Hiába sikerül vele egy ideig ellensúlyozni a hibát, egy ponton túl a két szem között felborult egyensúly a legkülönfélébb tüneteket fogja produkálni: fejfájás, aluszékonyság, fáradékonyság stb.

Na, az apakomplexus pont ilyen. Lehet ezt a hiányérzetet idősebb társsal kompenzálni, de egy idő után ez a felborult egyensúly megbosszulja önmagát.

Azért, mert önmagában nagyon nehéz felismernünk ezt saját magunkkal kapcsolatban. Sok idő és sok epés megjegyzés kell hozzá a külvilágtól, hogy egyáltalán elgondolkodjon rajta az ember lánya. Pláne, ha épp rózsaszín köd borítja el az agyát.

Akinek szerencséje van, az "csak" simán szembesíti az apját a bűneivel, az évekig hordozott fájdalmakat rázúdítja, mint egy zsák krumplit, és ettől jó lesz. Nem mondom, hogy egyszerű, de akinek segít, annak viszonylag hamar javulást hozhat.

De van az a fajta szerencsétlen, aki hiába borítja az apja fejére a szaros vödröt, nem történik semmi. Még egy egészséges veszekedés sem alakul ki belőle. Illetve vannak azok, akiknek már nem él az édesapjuk, és nincs rá mód, hogy elsírják neki bánatukat.

Pedig valahogy helyre kellene tenni a múltat, mert amíg a fiatal nő idősebb pasikkal tölti az idejét - hogy pótolja a gyermekkorában kimaradt tapasztalatokat -, addig nem éli át azokat az élményeket, amiket fiatal felnőttként kellene átélnie. Szóval egyre csak görgeti maga előtt a hiányérzetet -, mindig újabb és újabb formában.

Tehát, mint minden lelki problémánál, az apakomplexusnál is jobb, ha a gyökerénél fogja meg az ember, és nem csak idősebb pasik után kajtat tüneti kezelés gyanánt. De ehhez rengeteg tudatosságra és támogatásra van szükség. Ha nem is szakemberre, de legalább barátokra, akik meghallgatnak anélkül, hogy ítélkeznének.

Ha nem egyből pénzéhes cafkaként tekintenének rájuk, valószínűleg sokkal többen mernék elmesélni a maguk történetét. Sokkal kevesbé éreznék magukat egyedül, és sokkal rövidebb ideig tartana a "gyógyulás" folyamata is.

Nyitókép: AFPforum