A szülővé válás megöli a szexuális vágyat?

Van, akinél zökkenőmentes az átállás, van, aki előre tart tőle, és akad, akit hidegzuhanyként ér, hogy minden megváltozik. Néhány tanács, ami segíthet átvészelni:

1. Le a struccpolitikával!

Sokan már amikor eldöntik, hogy gyermeket fognak vállalni, megtervezik a lakás praktikus átrendezését, és más gyakorlati részleteket. Elfelejtenek azonban beszélni arról, hogy a kicsi megszületésével az érzelmi és szexuális életükben is változások fognak beállni. Pedig érdemes közösen felvázolni az előttük álló hónapok könnyebb és nehezebb verzióit. Kezdve a pocakos időszakkal, mely telhet felhőtlenül, sőt, különösen aktív szexualitással, de kísérhetik rosszullétek is, melyek miatt az intimitás már akkor szünetel. Egyes nők szülés után hamar felépülnek, és pár hét után már kívánják a párjukat, másoknak hónapok kellenek ugyanehhez. A baba lehet jó alvó, de az is lehet, hogy hónapokig minden éjjel sírni fog... A lényeg, hogy beleképzeljétek magatokat a különböző helyzetekbe. Így könnyebb lesz, ha a valóságban is sor kerül rájuk.

2. Nem számít, mások hogyan csinálják!

Sokszor nehéz a külső hatásoknak ellenállni. Meg vagy ijedve, hogy másoknál minden "jobban" megy? Ugyan! Kettőtök szerelme egy szövetség, melynek aktuális részleteit csak ti ismeritek! Ne számítson, hogy a szomszédék is épp "most szültek", mégis hangos szerelmi csatákat vívnak, míg ti karikás szemekkel felváltva ringatjátok a babát. Nem lényeg, mit mond a barátnőd vagy a párod kollégája. Ez az időszak nem a külső kényszerekről szól. Be fog indulni a szex, amint lehetőséget adnak rá a körülmények - és persze, amint mindkettőtöknek lesz kedve hozzá.

3. "Szexin, ha beledöglök is!"

Mindenki azt mondja, hogy a baba születése után is maradj nő? Egyetértek, maradj az. De csak annyira, hogy ne dögölj bele! Ismerek olyan párt, akik hullafáradtan is tartják magukat a gyerek lefektetése utáni "kötelező" szexhez, bár napközbeni célzásaikból egyértelműen mindkettejüknek nyűg, hogy este "helyt kell állni"... Nem jó átesni a ló túloldalára. Persze az sem pálya, hogy mackónadrágban és lehányt pólóban gubbasszatok, amikor időtök van egymásra. Szerintem a legjobb, ha ilyenkor lezuhanyozol, fújsz egy szexi parfümöt, és cuki hálóruciban odakucorodsz a párod mellé. Úgy, hogy közben semmilyen kötelező elvárás sincs egyikőtök részéről sem. Lehet, hogy csak egy összebújós filmnézésbe torkollik az este, lehet, hogy egy jó alvásba - és lehet, hogy többe. (Hidd el, ha egyikőtök sem érzi, hogy fáradtan is "muszáj", az esetek 99%-ában szex lesz a vége!)

4. Ne vetítsd ki a párodra a félelmeidet!

Mikor otthon voltam a babával, attól tartottam, hogy a férjem unalmasnak fogja találni a beszélgetéseinket. Mikor hazaért munkából, mindig sok dologról tudott mesélni, aztán jött a kérdés: "Neked milyen napod volt?" Mire én újra és újra szinte csak ugyanazokat tudtam válaszolni. Hogy milyen cuki volt a kicsi, énekeltem neki egy új dalt, olvastam, míg aludt... "Csupa anyás és háziasszonyos téma" - gondoltam szorongva. Semmi külső inger... Végül - persze, nemcsak ezért - tanulásba és új hobbiba kezdtem az otthonlét ideje alatt. Mindkét dolog pozitívumokat hozott az életembe. Utólag viszont rájöttem: irreális volt azt hinnem, hogy beszélgetőpartnerként keveset nyújthatok a férjemnek. Kiderült, hogy csupán én tartottam ettől - neki meg sem fordult a fejében. Érdemes tehát meggyőződnöd róla, hogy amit a másik részéről problémának sejtesz, azt ő is valóban úgy éli-e meg. Mert az is lehet, hogy csak magadat riogatod vele.

Nyitókép: Schutterstock