A tanulás elvesztett öröme

Na, de nem a fényes napsütésben ülő vizsgaelnök sziluettje zavarna vagy a matrózblúz és a szüntelen tollkattogtatás. Hanem a szobám túloldaláról rám meredő világosbarna színű töri összefoglaló. Az egészben az a fura, hogy odavagyok a történelemért. Felfoghatatlannak tartom azt a csodát, hogy ilyen messzi időkről konkrét tárgyak, esetleg leírások maradnak meg. Azt, hogy képesek vagyunk pontosan beazonosítani egy csontváz "életkorát" vagy soha nem hallott nyelveket megfejteni.

Tavasszal a hatalmas súlyú történelemből csupán 460 grammnyit éreztem, mivel mindig a táskámban volt a korábban említett töri biblia. Az volt a terv, hogy majd unalmas perceimben előveszem, és tanulok belőle. A metrón, a buszon, az utcán, evés közben, fesztiválokon, sífelvonókban, illegális kakasviadalokon, esetleg úton a kedvenc lakatlan szigetem felé új útlevéllel és öntapadós bajusszal.

Mi az a pont, amikortól már nem a régmúlt csodáit látjuk, hanem egy rongyos, neonsárga csíkokkal kidekorált összefoglalót? Annyiszor hagyta el a számat a gimnáziumi éveimben valamiféle szitokszó vagy ősi átok egy-egy anyag fontosságának megkérdőjelezése közben... Sosem a konkrét információval volt problémám, csak egyre kevésbé volt motivációm utánajárni a saját nézőpontomnak.

Azt mondják az iskolában: "Csak magadnak tanulsz!" Mégis egy idő után azt érezted, hogy csak a tanárok elvárásainak akarsz/kell megfelelni. Csak olyan intenzitással nézed át az anyagot, amennyi az adott tanárhoz "kell". Tudod, hogy "kinél lehet" puskázni, hogy mennyire szoros az a leadási határidő, vagy valójában mennyit ér egy háromnegyed. És nem is akarsz beletenni többet. Már nem azt nézed, hogy téged mi érdekel az anyagban, hanem, hogy mi az, amit elegendő, ha megtanulsz.

Most is elolvashatod azt a könyvet, amit két héttel - vagy évtizeddel - előbb kellett volna. Lehet egy saját, üres füzeted, amiket komplett délutánokon töltesz meg. Járhatsz könyvtárakba, előadásokra és neked szimpatikus tanárokhoz. Vagy kávéházakba is egy laptoppal és egy jó témával. Bárhogy és bármikor. Ne felejts el, és ne félj tanulni!

Nyitókép: Shutterstock