Nem a gólya hozza... - Avagy túl korai felvilágosítás?

A múltkor egy szimpla játszótéri beszélgetés során kerekedett el a szemem, mikor beszélgetőpartnerem a szokásos "mit játszik, mit eszik, szót fogad-e" témák kimerítése után egyszer csak egészen közel hajolt, és szorongó hangon, feszültségtől vibrálva feltette a kérdést:

Levert a víz. Mit?! Milyen hülye picsa vagyok, kellett nekem reggeli kávézás közben divatcikkeket olvasgatni hírek helyett... Mi van, ha épp arról maradtam le, hogy valami őrült diktátor egy óra múlva kilövi az atombombát? Vagy, hogy a kedvenc gyerekzenét játszó együttesünk valamennyi tagját lecsukták kábítószer birtoklásért? A múltkori koncerten cukorkát dobáltak a tömegbe, az én csemetém is evett belőle, te jó ég!

- Mit? - kérdeztem vissza sápadtan.

- AZT.

Tutira lerítt rólam az értetlenség, mert végre kimondta, mire gondol:

- Hogy hogy csinálják a kisbabát!

- Jaaa...

Kivágtam magam egy elterelő hadművelettel. Korábban ugyanis már jártam úgy, hogy szintén anyukákból álló társaságban meggondolatlanul igennel feleltem hasonló kérdésre, mire hat-nyolc elképedt arc fordult döbbenten felém - nem éppen hízelgő tekintettel. Igen, nálunk nem volt különösebben ügy ez a téma, nem is emlékszem, a fiam mikor kérdezett először erről.

De tökéletesen bevált a tanács, amit olvastam: válaszolj őszintén, a gyerek nyelvén.

Szerencsére ismerek olyanokat, akik szintén így gondolkodnak (meg is nyugodtam, hogy a családommal mégsem a Marsról jöttünk). Felhoztam néhány ismerősnek a témát, és vicces sztorik kerekedtek arról, kinek hogyan szembesült vele a gyereke, hogy Kelének eszében sincs az emberi szaporodás terhét a vállára - vagy szárnyára? - venni.

Az egyik barátnőm kilenc éves lánya például iskolai könyvtárlátogatáson jutott érdekes információkhoz a barátnőivel. Talpraesett, érdeklődő kislányok voltak, és mivel az előadás után szabadjára engedték az összes gyereket a könyvek között, a kiscsajok hamarosan egy szexuális felvilágosítással foglalkozó darabnál kötöttek ki. Mikor a barátnőm értük ment, a lányok felszabadult viháncolással fogadták, megmutatták, mit olvasgatnak. Majd egyikük büszkén kivágta:

Bár a vaginából Regina lett, a dolog lényegi részét azért tökéletesen sikerült értelmezniük. A tanító néni pedig elvörösödve szabadkozott: ő nem is gondolt rá, hogy a könyvtárban ilyesmivel is találkozhat a gyerek! A barátnőm pedig nem győzte nyugtatni, hogy ne izguljon, nem történt semmit borzasztó, sőt, az igazgatóhoz sem fog háborogva elszaladni. És valószínűleg a csajokból sem lesz lelki sérült (nem is lett).

Felidézve a saját emlékeimet, nálunk otthon természetes volt, hogy a szüleim őszintén válaszoltak, ha kérdeztem. Nem volt tabu téma semmi, talán ezért nem ijesztő és kardinális kérdés számomra ugyanez szülőként. Ugyanakkor el tudom képzelni, mennyire nehéz lehet a szorongó anyukáknak, hisz a szex kérdése előbb vagy utóbb minden gyereknél elkerülhetetlenül felmerül.

Azt hiszem, nekünk, felnőtteknek is tanácsos lenne erről - legalább egymás között -, bátrabban beszélni. Legközelebb, ha összefutok a csajjal, veszek egy nagy levegőt, és elmesélem neki "Regina" történetét.

Greta May

Nyitókép: iStockphoto