Hogyan tud valaki kesztyűbe dudálni? - Instant szólás-eredettan

Nap, mint nap használjuk ezeket a szólásokat, és bele sem gondolunk, hogy van-e ezeknek bármi értelme?

Szidja, mint a bokrot

A mai ember már boldogan veszi magát körbe mindenféle aranyos kis növénnyel, pedig az őseink szerint ezek az élőlények egyáltalán nem voltak cukik. A régi kor embereit nem érdekelte, hogy növények nélkül nem lenne oxigén sem, mert ők úgy vélték: a cserjékben különféle szellemek, gonosz démonok lakoznak.

Kosarat kap

Nem meglepő, hogy ennek a szólásnak az eredete is párkapcsolati jellegű. A lovagok korában egy szerelmes férfi úgy tudta kimutatni az érzelmeit egy nő iránt, ha a kapu helyett az ablakon keresztül mászott be hozzá. A lányok pedig kötelekre rögzített kosarakat engedtek le, így segítették választottjuk nyaktörő mutatványát. Viszont, ha valakit nem akartak látni, akkor lyukas kosarat engedtek le. Ez azért elég egyértelmű.

Bár ezt a randimódszert azért nem próbálnám ki egy mai 10 emeletes panel legfelső lakásából, akkor sem, ha az illető életem szerelme. Mert ha nem tudom felhúzni a pasit, akkor meghal. Ha pedig sikerül, akkor már az első randin megtudná, hogy nézek ki undorítóra izzadva - és valószínűleg magam alá csinálva. Remek.

Ordít, mint a fába szorult féreg

Szerintem mindannyian ugyanarra gondolunk, pedig ez egy téves következtetés. Korábban nem a rothadó gyümölcsben leledző kártevőket nevezték féregnek, hanem azokat az állatokat, amelyek az erdők élővilágában okoztak károkat.

Megtanít kesztyűbe dudálni

Ez így elsőre viccesnek hangzik, pedig Mária Terézia idejében ez egy vallatási módszer volt. Az igazságszolgáltatók behelyezték a vádlott kezét a vaskesztyűbe, és addig szorították az ujjait, amíg be nem vallotta minden bűnét. Később ezt az eljárást kesztyűbe fütyülésnek is nevezték.

Ágrólszakadt ember

Ez olyan, mint manapság a priusz: túljutottál a büntetési időszakon, de mégis mindenki tudja, hogy nem vagy ártatlan. Régen ugyanis azokat az embereket nevezték ágrólszakadtnak, akik túlélték az akasztással járó halálbüntetést.

Úgy áll, mint katiban a gyerek

Tulajdonképpen ebben az esetben helytelen a katit nagybetűvel írni, ugyanis itt nem egy személynevet jelöl. Régen ez egy négylábú sámliszerű tárgy volt, melynek a közepére egy hatalmas lyukat vágtak. Ebbe állították bele a még biztonságosan járni nem tudó kisbabákat, hogy ne érje őket semmilyen baleset.

Olyasmi, mint a mai bébikomp, csak akkor még katinak hívták. Vagyis semmi köze nincs a terhességhez, valamint a férfiak ágaskodó szervéhez sem, bármennyire is logikusnak tűnne a következtetés.

Nyitókép: iStockphoto