A pénztárosnő és a megalázott vásárló esete

Az árucikkek mellett egy magas, szikár, szakállas férfi állt. Elhanyagolt öltözéke is arról árulkodott, hogy ha nem is hajléktalan, de nem bővelkedik anyagi javakban. És bár a csirkelábat inkább csak csirkepaprikás vagy húsleves formájában tudom elképzelni, most azon töprengtem, hogy az olajat bizonyára a lábakhoz vásárolta. De hogy fogja kisütni? Morfondíroztam magamban, miközben a trappista sajtot a futószalagra pakoltam, majd véletlenül a férfi lábára ejtettem azt.

Ekkor közelebbről is szemügyre vehettem az öltözékét. A sajt ugyanis a férfi kopott, zöld sportcipőjének orrán landolt. Villámgyorsan hajoltam le érte, és elnézést kértem az inzultusért. Miközben visszahelyeztem a futószalagra a terméket, észrevettem, hogy a folyadék nem olaj, hanem asztali bor.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Ebből akár gondolhattam volna arra is, hogy alkoholproblémái vannak, mégsem tudtam erre a következtésre jutni - hiszen semmilyen konkrét jelét nem mutatta ennek. De még, ha így is lett volna, ki vagyok én, hogy elítéljem? A pénztárosnő azonban nem így gondolkozott.

"Van 35 forintja apróban?" - kérdezte. A férfi engedelmesen kotorászott a pénztárcájában, és tenyerét kifeszítve nagy lapátkezében a nő elé helyezte a kívánt összeget.

"Nem nyúlkálok a kezében, tegye le ide!" - mondta a nő, miközben cinkosan rám mosolygott. Én azonban nem kívántam vele közösséget vállalni a férfi megalázásában - és inkább elfordítottam a fejem.

Én megértem, hogy ez egy nem túl tiszta munkakör, de ha valaki a kezét nyújtja, és semmilyen kirívó higiéniai probléma nincs vele, akkor miért kell azt éreztetni vele, hogy az ő keze mocskos?

Ne alázz meg másokat!

Én azonban azt éreztem, hogy inkább a nő koszos, és nem azért, mert egész nap bacis pénzérméket és bankjegyeket fogdos. Hanem mert megalázza egy amúgy is kellően rossz helyzetben lévő embertársát.

Nálam finnyásabb embert nehezen lehet találni, de még én is képtelen vagyok segítségnyújtás nélkül elmenni bárki mellett, ha az valóban rászorul. Ha hajléktalanként a tolószékében megkér, hogy toljam már át egy buckán, mert nem boldogul, megfogom azt a széket.

Segítő kezet nyújtani azonban nemcsak ezt jelenti, hanem azt is, hogy elveszed a kezéből az aprót. Mert senkit sem szabad emberi méltóságában megalázni!

Nyitókép: iStockphoto