„Előbb-utóbb meg kell tanulnod a háztartásvezetést!" - idejétmúlt elvárás, vagy tényleg minden nőnek előnyös lenne, hogy tudjon főzni, mosni, takarítani?
Úgy gondolom: nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem a középkorba, vagy akár csak a század elején születtünk. Túl azon, hogy nálunk nincs se éhínség, se háború, sokat javult a helyzet a nők megítélésével kapcsolatban is. Legalábbis a fiatalabb generáció szemében. De a szüleink generációjával még más a helyzet.
Rám legalábbis az idősebb generáció még mindig furcsán néz, hogy nem tudok, és nem is áll szándékomban megtanulni főzni. Persze majd ha lesz gyerekem, biztos meglesz a motivációm is, hogy ne konzerv kaját tegyek elé, hanem foglalkozzak azzal, hogy rendes ételt kapjon. És a férjemet/páromat is meleg vacsorával várjam haza, kedveskedjek neki.
A baj ott kezdődik, ha ezt valaki nem szívesen teszi, hanem kötelességből.
Viszont még mindig rengeteg olyan nőt látok, akinek nincs komolyabb életcélja, mint mintafeleségnek lenni. Persze nem kell mindenkinek megváltania a világot, épp elég munka lehet összefogni egy családot, és felnevelni akár két-három gyereket úgy, hogy közben istenigazából foglalkozol velük - nem pedig csak ímmel-ámmal rájuk nézel az Xbox mögül.
Viszont hol van az megírva, hogy a gyermeknevelés és a háztartás kizárólag a nők dolga kell, hogy legyen? Szerencsére a klasszikus felállás - anya otthon van a gyerekkel, apa munka után megy a kocsmába - már kezd eltűnni, de a nyomai még megvannak.
Nem véletlen, hogy a legtöbb mai fiatal alig ismeri az apját, és ez sajnos vice versa igaz. Itt most nem arra gondolok, hogy nem tudja, mikor van a születésnapja, vagy melyik a kedvenc kocsija. Hanem, hogy ismeri-e a gondolatait, és néha beszélget-e vele azon kívül, hogy két percre felhívja, hogy megkérdezze: mi kell a boltból.
Az anya meg elvárja a lányától, hogy jó kislány legyen: egy konyhatündér, de azért minimum egy diplomával. És a lány le is diplomázik, majd gyereket vállal, akár kettőt is: elmegy 10 év az életéből, és már ki is pottyant a munkaerőpiacról. Mert 35 évesen alig van tapasztalata - legfeljebb kívülről fújja az összes gyermekmondókát.
És teljesen elfogadott az is, hogy a férfi adott esetben sokkal többet keres a nőnél, utóbbinak pedig elég valami ócska, csicska munka, idióta főnökkel. Persze ebben az esetben a nőnek azért illik minimum jól kinéznie a férje mellett - hisz' azért mégiscsak a csinos feneke alá van tolva a pénz. Nem irigylem őket, már csak azért sem, mert ezek a nők is keményen megdolgoznak a pénzükért - csak épp a munkaidejük este tíz és tizenkettő közé esik...
A helyzet persze nagyságrendekkel javult az elmúlt időkhöz képest: nem szoktatják át a balkezeseket, egyre kevesebben ellenzik a homoszexualitást, és az is egyre inkább elfogadott, ha egy nő nem konyhatündér. De még mindig van hova fejlődni, és ez tettek nélkül, ölbe tett kézzel ülve nem fog menni.
Nyitókép: iStockphoto
Mondd el Te mit gondolsz!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!
