Nem tudok főzni! - Akkor nem is vagyok igazi nő?

Úgy gondolom: nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem a középkorba, vagy akár csak a század elején születtünk. Túl azon, hogy nálunk nincs se éhínség, se háború, sokat javult a helyzet a nők megítélésével kapcsolatban is. Legalábbis a fiatalabb generáció szemében. De a szüleink generációjával még más a helyzet.

Rám legalábbis az idősebb generáció még mindig furcsán néz, hogy nem tudok, és nem is áll szándékomban megtanulni főzni. Persze majd ha lesz gyerekem, biztos meglesz a motivációm is, hogy ne konzerv kaját tegyek elé, hanem foglalkozzak azzal, hogy rendes ételt kapjon. És a férjemet/páromat is meleg vacsorával várjam haza, kedveskedjek neki.

Viszont még mindig rengeteg olyan nőt látok, akinek nincs komolyabb életcélja, mint mintafeleségnek lenni. Persze nem kell mindenkinek megváltania a világot, épp elég munka lehet összefogni egy családot, és felnevelni akár két-három gyereket úgy, hogy közben istenigazából foglalkozol velük - nem pedig csak ímmel-ámmal rájuk nézel az Xbox mögül.

Nem véletlen, hogy a legtöbb mai fiatal alig ismeri az apját, és ez sajnos vice versa igaz. Itt most nem arra gondolok, hogy nem tudja, mikor van a születésnapja, vagy melyik a kedvenc kocsija. Hanem, hogy ismeri-e a gondolatait, és néha beszélget-e vele azon kívül, hogy két percre felhívja, hogy megkérdezze: mi kell a boltból.

Az anya meg elvárja a lányától, hogy jó kislány legyen: egy konyhatündér, de azért minimum egy diplomával. És a lány le is diplomázik, majd gyereket vállal, akár kettőt is: elmegy 10 év az életéből, és már ki is pottyant a munkaerőpiacról. Mert 35 évesen alig van tapasztalata - legfeljebb kívülről fújja az összes gyermekmondókát.

És teljesen elfogadott az is, hogy a férfi adott esetben sokkal többet keres a nőnél, utóbbinak pedig elég valami ócska, csicska munka, idióta főnökkel. Persze ebben az esetben a nőnek azért illik minimum jól kinéznie a férje mellett - hisz' azért mégiscsak a csinos feneke alá van tolva a pénz. Nem irigylem őket, már csak azért sem, mert ezek a nők is keményen megdolgoznak a pénzükért - csak épp a munkaidejük este tíz és tizenkettő közé esik...

A helyzet persze nagyságrendekkel javult az elmúlt időkhöz képest: nem szoktatják át a balkezeseket, egyre kevesebben ellenzik a homoszexualitást, és az is egyre inkább elfogadott, ha egy nő nem konyhatündér. De még mindig van hova fejlődni, és ez tettek nélkül, ölbe tett kézzel ülve nem fog menni.

Nyitókép: iStockphoto