Derekak, farmerok, 80-as évek!

Nekem ugyanazt mondták akkor, mint ma a telefonba mélyedő gyerekemnek (én nem mondom):

De nem maradtam le a világról. Jelentsen ez bármit is, hiszen olyan sok dolog nem is történhetett volna velem az alföld közepén, egy faluban. Sőt, barátaim is lettek és vannak most is! Szóval utálom az ilyen dumákat.

Minden olyan megfontoltan történt. Amikor már gimnazista voltam azért felpörögtek végre a dolgok! Bár mondjuk, ez is relatív. Mert mihez képest? Itt már volt mozi, színház, múzeum, diszkó. De én még szófogadó, jó kislány maradtam. A nyolcvanas évek erről szóltak nekem.

Aztán most, a hétvégén szembejött velem a múlt: a húsz évvel ezelőtti stílus. Oké, lehet, hogy már a kilencvenes évekbe is átcsúsztam kicsit. Tudom, tudom: a divat ciklikus, meg nincs új a nap alatt, és mindent kitaláltak már egyszer.

Az alföld közepén anno, a korabeli menő cucc a Ritt volt. A budapestiek és környékbeliek az Ecseri úti piacról szerezték be, pult alól. Tudták hová kellett menni, kitől kellett halkan, suttogva kérni.

Ez nálunk, Tószegen nem így volt. De volt egy butik - igazából az egyetlen -, a Rita Butik. És a tulajdonosa Rita (micsoda véletlen), elment farmerért Pestre, és hozott. Szóval mi, falubeliek hozzá jártunk. A butik a falu főutcáján volt, mindenki elment előtte iskolába vagy boltba menet. Telis-tele volt a vágyottabbnál vágyottabb ruhákkal. Persze anyukámék megvették azokat, amiket nagyon szerettem volna, például a ciklámen színű kötött pulcsit, csónak kivágással. Jaj, bocsi. Ma ezt úgy mondják: pink.

Utoljára a Ritánál láttam olyat, ami most a plázában jött velem szembe: derékig érő farmer.

Mert ugye, az elmúlt húsz évben nem eddig ért a farmer. Csak csípőig. Általában úgy, hogy kicsúszott a bugyim felső része - vagy rosszabb esetben a fenekem. Hamar hozzászoktam. Már az a furcsa, ha valamit a derékra kell tenni, mert még a szoknyát is csípőn hordtam.

De aztán észrevettem a divatlapokban, hogy újra itt van a derékig érő farmer. A mostani neve: "mama jeans". Utoljára ilyet gyerekkoromban láttam, és persze hordtam is. Az ilyen nadrág szép, kerek feneket csinált, és gyönyörűen mutatott a vékony, karcsú derékon.

Gondoltam: itt az idő újra hordani. Illetve először inkább csak felpróbálni. Mert hát így, lassan harminc évvel a csípőfazonnal való megismerkedés után, már nem is emlékszem milyen volt fedett derék. Meg hogy hogyan állt. Oké, akkoriban ötven kiló se voltam, most meg azért egy jó tízessel több. Na, nézzük!

Nyitókép: iStockphoto