Újévi letisztulás – selejtezz!

Az első, ami eszembe jut, az állandó portörölgetés. Nem lehet rendesen takarítani a sok kacattól! Elöl vannak a szépítkezős asztalomon az évek óta nem használt eszközök, pl. csatok, fülbevalók vagy a legdurvább: a fésűk. Holott hónapok óta raszta vagyok. Kerülgetem őket.

Ott van az a DVD is, amit 5 évvel ezelőtt kaptam ajándékba. Meg szerettem volna nézni, de nincs DVD lejátszóm. Akárhányszor a kezembe kerül, mindig lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem értékelem eléggé ezt az ajándékot. Nem lenne jobb, ha már rég kiselejteztem volna? Ha már megnézni sem tudom...

Jó példa erre az utazás. Egy bőrönddel indultam neki 2 hónapra, és igazából szinte semmi sem hiányzott. Tökéletesen elég volt az a néhány holmi is. "Mennyivel könnyebb volt reggelente döntést hozni!" - Idéztem fel ma reggel is, mikor nem tudtam választani a közel 40 szoknya közül. Mikor úton vagyok, azt veszem fel, ami éppen tiszta - ilyen egyszerű. Otthon viszont extra gondot okoz a színben megfelelő sál és fülbevaló kiválasztása is.

Szerencsére van néhány jól bevált gyakorlat, ami örömtelivé teszi a szelektálást. Ilyenek például a ruhacserék. A csajokkal szoktuk szervezni ezeket a kis "bulikat", mikor is összegyűlünk valamelyikünk lakásán. Mindenki elhozza az általa megunt ruhákat, kiszórjuk a szoba közepére, s egy finom bor mellett böngészni kezdünk. A legjobb része az, mikor egymásnak kezdjük el ajánlgatni a kincseket:

Ráadásul általában azok is jól járnak, akiknek a csoporttól eltérő a méretük, hisz mindig van olyan ruha a szekrényünkben, ami sosem volt jó ránk... Tuti, hogy neked is van legalább egy ilyened!

Az adományboltokat is imádom. Szerencsére egyre több van belőlük országszerte. A legbénább ócskaságoknak is nagyon tudnak örülni az eladók. Kedvencem a nagyon csúnya faragott sas, amit a párom kapott egy kedves rokontól, aki már nem él. Őrizgette, mert nagyon szerette a rokont, de a sast utálta. Tényleg borzasztó ronda volt.

- Megvan! – ragyogott fel egyszer csak. – Odaadom a tesómnak!

- Szuper megoldás, csakhogy neki pont ennyire nem fog tetszeni. Tényleg meg akarod szívatni ezzel?

Végül kiegyeztünk abban, hogy beadom az adományboltba, ahol az eladó összecsapta a tenyerét:

Hát nem jobb, hogy olyan helyre kerül az a sas, ahol végre méltó mód szeretni fogják?

Szerintem nem ciki már most továbbadni a karácsonyi ajándékokat sem. Ismerek olyat, aki külön polcon gyűjti azokat a cuccokat, amiket kapott, de nincs rá szüksége, s mikor egy szülinap jön, csak levesz egy tárgyat a polcról. Csak egyre kell nagyon ügyelnie: ne ugyanannak adja vissza!

Én néha éveket várok, mire meg merem tenni ezt a lépést, de valójában teljesen feleslegesen kerülgetem addig azt az elhibázott meglepetést. Nagy megkönnyebbülés, mikor egy-egy polcról eltűnnek a felesleges cuccok.

Miközben lomtalanítunk, érdemes odafigyelni arra, hogy igazán jó helyre kerüljenek a már nem szükséges tárgyak. Anagy zsák vegyes gyerekruhát ne sózzuk rá kéretlenül egy rokonra, ahol kisebb gyerek van. Könnyen lehet, hogy ők is csak kerülgetik utána évekig.

A kukába se kerüljenek még használható dolgok! Kár lenne értük. Sok társasházban jól bevált gyakorlat, hogy akinek nincs energiája a tárgyat elszállítani a megfelelő helyre, csak leteszi a kuka tetejére.

De akár egy külön dobozt is rendszeresíthettek az új gazdára váró holmiknak. Nálunk eddig mindennek gazdája akadt 1-2 órán belül. Ha pedig mégsem, csak egy mozdulat betenni a kukába.

Schnierer Kati

Nyitókép: iStockphoto