Lehet-e magányosan ünnepelni?

Úgy általában pozitív személyiségnek tartom magam. Rinyálni sem szoktam feleslegesen. De, amikor egyszer csak egyedül találtam magam december 24-én délután, az úgy rendesen pofon vágott. Nem kicsit, hanem úgy apait-anyait beleadva.

Pár hónappal az ominózus karácsony előtt kiléptem egy szenvedélyes, degyötrelmekkel teli kapcsolatból. Habár a szakítást enyhe családi és baráti nyomás előzte meg, lényeg, hogy megtettem, végérvényesen és visszavonhatatlanul. Az eszemmel teljes mértékig tisztában voltam a döntésem helyességével. És azzal is, hogy nem pár hónapon belül fogok újra szerelembe esni. Egyrészt túl sokat sérültem az előzőben, no meg sosem voltam az a fajta, aki minden bokorban talál magához illő társat.

Szóval, lényeg, ami lényeg, ott álltam, egészen pontosan ültem az albérleti szobám kora esti fényeiben, és ömlöttek a könnyeim. Pocsékul hangzik, de nem a kialakult helyzet ríkatott meg, hanem az egy évvel azelőtti karácsony emléke. Életképek, amikről azt hittem, hogy egy életre szólnak, holott a napjaink már erősen meg voltak számlálva.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Elenaleonova

Halvány lila fogalmam nem volt arról, hogy mitévő lehetnék, kihez fordulhatnék. Természetesen a szüleim tárt karokkal fogadtak volna, csak sajnos sokszáz kilométer választott el tőlük. Odautazni meg nem tudtam, mert másnap ugye mennem kellett dolgozni. Mert akinek nincs férje és gyereke, az simán mehet. Bár ez valamelyest segített, mert tudtam, hogy csak ezt az egy estét kell átvészelni.

Természetesen folyamatosan visszhangzott bennem, hogy örök életemre egyedül maradok, mert soha nem fogok senkinek kelleni.

Forrás: Getty Images/iStockphoto/Ihar Ulashchyk

Aztán elegem lett belőle. Hangosan kimondtam afélelmeimet, mert ha már úgyis egyedül voltam, akkor hurrá, ezt is megtehettem. És egyből utánuk azt is, hogy ha kell, akkor elfogadom a sorsom. Ha így kell lennie, akkor ezzel fogok megbirkózni.

Lehet, hogy megijedtek a démonjaim, mert hatott a "varázsigém". Megnyugodtam, és elapadtak a könnyeim. Voltaképpen rájöttem, ez egy nagyon jó lehetőség, hogybékét kössek önmagammal. Leszámoljak azzal a félelemmel, hogy mi van, ha nem találom meg a hercegemet, vagy ha meg is lelem, de egy reggel elmegy, és elfelejt hazajönni. És megint hoppon maradok.

Forrás: Getty /Yuri Arcurs

A mai napig jó érzéssel tölt el, hogy azon az estén sikerült felülkerekednem önmagamon.Összességében semmi nagy dologra nem kell gondolni. Szépen felöltöztem, hiszen randim volt magammal -, nem felejtettem el sminkelni és parfümözni sem. A hűtőben található csekélységekből rittyentettem egy ünnepi tojásrántottát, és Frank Sinatra utánozhatatlan dalait hallgatva megvacsoráztam.

Habár az elmúlt karácsonyokat már nem egyedül töltöttem (bár néha a készülődés hevében visszasírom), kiképeztem magam, hogyha úgy alakulna, hova fordulhatok:

  • Például lehetek önkéntes és segíthetek ételt osztani a rászorulóknak.
  • Vagy sétáltathatok kutyát ill., simogathatok cicát egy állatmenhelyen, de akár egész estére is maradhatok, ha szeretném.
  • Ezen az oldalon pedig tuti biztos, hogy mindenki megtalálja a magának való önkéntes lehetőséget.

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?