motiváció válaszút család örökbefogadás gyerek szülő gyerekvállalás
Ezer meg egy vélemény született a gyerekvállalásról. Mindenki bőszen hozza az érveket és ellenérveket. Én meg azt veszem észre, hogy egy hatalmas ajtó mellett viszont mindenki elsétált. A meglévő életek ajtajáról beszélek. Az örökbefogadásról.

Mindenkinek, mindig szülni kell! Potyognak a lurkók a gólya csomagjából, megy értük a kampány, közben meg a földön hever rengeteg, értelmes, céltudatos kölyök, akik arra várnak, hogy valaki megfogja a kezüket és megtapasztalják, mi is az a család.

Ők azok, akik felnyithatnák a szemünket, egy egyébként is túlnépesedett bolygón arra, hogy az életek minősége fontosabb, mint az életek mennyisége. Ez a valódi pro-life!

Forrás: Getty Images/Ivan Jekic

Tudom, fajfenntartás meg minden. De már rég nem állatok vagyunk. Ne mondja nekem senki, hogy az egyetlen dolog, ami a gyermekvállalásra késztet valakit, az a génjei továbbörökítése. Emberek vagyunk. Megtanultunk gondolkodni és érezni.

Számtalan apró oka lehetnek annak, ha valaki az örökbefogadás mellett dönt. Én alapvetően három nagy döntési motivációt találtam.

  • Az első és legnyilvánvalóbb az a helyzet, amikor valakinek nincs lehetősége saját gyereket vállalni. Ezt nem kell magyarázni. Ők vannak a legtöbben.
  • A második lehetőség a tökéletességre való törekvés. Hangozzon ez materialistának nyugodtan, de nincs jobb szó. Vannak olyan emberek, akik azért döntenek az örökbefogadás mellett, mert az nem zsákbamacska, mert az ott van készen. Én nem ítélem el azt, akit ilyen motiváció hajt, elvégre a végcél nekik is egy élet kinevelése, annyi különbséggel, hogy nem magot ültetnek, hanem palántát gondoznak.
  • A harmadik eset a valódi pro life motiváció, amikor egy ember egyszerűen csak tisztában van azzal, amit én most itt elregélek, és lehetőséget ad egy életnek. Amikor valaki csak szeretne egy életet gondozni, és nem érzi úgy, hogy feltétlenül neki kellene azt megalkotni, mert az élet mindenhogy szép, csak tudni kell formálni.
Forrás: Getty Images/iStockphoto/Lacheev Roman

Az örökbefogadáson belül is találunk komoly válaszutakat. Az első rögtön a mód. Nyitott vagy titkos.

A nyitott, kevésbé populáris formában a gyermek valódi és nevelőszülei ismerik egymást, és a valódi szülők akár tarthatják is a kapcsolatot a gyerekükkel.

Kérdéses, hogy mennyire bolygatja meg a kis életét, ha szembesülnie kell majd azzal, hogy két anyukája és apukája van. Bár gyönyörű dolog, hogy így akár egy - egyébként feledésbe merülő - kicsiny életet is megmenthetünk, azért egy ilyen helyzet minden esetben olyan szülőket igényel, akik erre születtek.

Ezzel szemben a titkos örökbefogadási forma, egy sokkal könnyebben kezelhető helyzetet teremt, talán ezért is gyakoribb. Itt a gyermek nem ismeri a valódi szüleit így a örökbefogadó szülők gyakorlatilag úgy alkothatnak családot, mintha természetes módon történt volna a dolog.

Forrás: Getty Images/Geber86

Bennem itt merült fel az utolsó kérdés.

Nos, szerintem igen. Ennek a miértje pedig nagyon egyszerű. Egy család alapja a bizalom és az őszinteség. Éppen ezért ha olyan családtagot szeretnénk, aki teljesen annak érezheti magát, akkor kötelességünk őszintének lenni.

Végezetül csupán annyit, hogy tényleg nem kell mindenkinek örökbefogadnia. Ez még a hagyományos formában vett gyerekvállalásnál is készebb embert kíván. Én csak azt tanácsolom, hogy ha már valaki késznek gondolja magát a gyerekvállalásra, tekintse meg ezt a lehetőséget. Mert hiába teremtünk új életeket, ha a meglévőeket nem ápoljuk.

Nyitókép: Getty Images

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.