Tudsz-e élni igazán, mielőtt elragad a halál?

Ez olvasható annak a rákban elhunyt brit tinédzsernek a levelében, akinek a testét saját kérésére halálakor lefagyasztották.

Sokkal hosszabb távra szövögetjük álmainkat, vágyainkat. Ő is szeretett volna tizenévesen egy fiú ölelésében andalogni, később habos-babos esküvői ruhában a legszebb menyasszonyként az oltár elé lépni, gyermeket ringatni, anyák napján a meghatottságtól zokogni csemetéje neki szavalt versikéjén, az iskolai versenyeken büszkeségtől dagadó kebellel szurkolni a lurkóknak, a munkahelyén a többiekkel együtt epés megjegyzéseket tenni a főnökre (természetesen annak a háta mögött), a "már kész felnőtt" gyermeke diplomaosztóján mindenkinél hangosabban tapsolni, nyugdíjba menni, panaszkodni arra a fránya reumára, finomabbnál finomabb süteményekkel "elrontani" az unokákat, s majd ha már mindenen túl van, akkor meghalni. Hisz nem ez az élet rendje?

De vajon kinek nehezebb? Annak, aki elmegy, vagy annak, aki itt marad? Nehéz kérdés. Mindenesetre a halállal nem tudunk mit kezdeni.

Sokan vannak, akiknek a különböző vallásokba vetett bizodalmuk ad nyugalmat. Olyanok is szép számmal akadnak, akik tagadják a materializmust nélkülöző hit- és tanrendszerek létjogosultságát.

Az elhunyt tinédzser a tudományban hitt. Abban a reményben hunyta le szemét, hogy egyszer talán még ő is bejárhat egy teljes életutat.

Utóbbi kérdésekre senki sem tudja a választ. Egy bizonyos. Amikor megérint a halál szele, az ember komolyan elgondolkodik az alábbiakon.

Senkinek sem teljes az élete. Olyan, hogy tökéletes, meg aztán végképp nem létezik. Ennek ellenére arra vágyunk, hogy mindig a csúcson legyünk érzelmileg, anyagilag és minden egyéb téren.

Bizonyára arra gondol, hogy ma sem nem nyerte meg a lottóötöst, még egy kis fizetésemelést sem kapott, az iskolában a gyereknek aznap nem osztottak jó jegyet..., azaz nem történt semmi különös.

És éppen ez a különös ebben a szituációban. Hogy a szokványosnak tűnő, ám valóban értékes pillanatokat természetesnek vesszük.

Pedig mi lehetne különlegesebb annál, hogy létezel!

Hallgasd a madarak csicsergését egy átlagos tavaszi délutánon, az eső kopogását egy őszi hajnalon, lélegezd be a tavasz fűszeres illatát, vagy télen bámuld a hulló hópelyhek táncát és azt, ahogy a hókristályok szikráznak a napon!

Nyitókép:iStockphoto