Peti lenni férfi! Férfi menni vásárolni ajándékot!

Persze lehet már neten rendelni, ha van fix elképzelésed, viszont van, amit nem árt élőben is megnézni, mielőtt pénzt adsz érte.

Arról ne is beszéljünk, hogy kell egy csomó apró vacak a rokonságnak, akiknek csak úgy jelzésértékűen akarsz adni valamit, hogy tudják: gondolsz rájuk. És még azért is, mert ők is mindig vesznek valamit, hiába kötöd újra meg újra a lelkükre, hogy tényleg nem kellene.

Valami ötletes kell, személyre szabott, és ami fontos, nem túl drága. Nem akarom a fél fizetésemet otthagyni. Ilyen feltételekkel csak hülye bóvlikat lehet kapni: feliratos bögréket és kulcstartókat.
De a remény sosem vész el, hogy majd idén sikerül, idén tényleg megtalálom a tutit.

De mivel utálok vásárolni, igyekszem azt halogatni, tologatni, majd az ünnep előtti utolsó héten pánik félelemben rohanok - ez erős túlzás, mert vonszolom magam a saját hajamnál fogva - ajándékokra vadászni. És tolongok a hozzám hasonló szerencsétlenekkel, mint egy csorda zombi.

Itt aztán mindenki kiadhatja magából az egész évben benne felhalmozódott szeretetet, ahogy a Jingle Bells zenéjére lökik fel egymást az akciós kenyérpirítók előtt. Amik egyébként egész évben ott porosodtak a polcon, és a kutyának sem kellettek.

A karácsony szelleme erre is megtanít, az apró dolgok értékére. Például, hogy milyen fontos megszerezni az utolsó csomag zselés szaloncukrot, ami majd a tavalyihoz hasonlóan megpenészedik az elcsomagolt díszek között.

Valószínűleg Ők elsősorban azért jönnek, hogy röhöghessenek rajtam. Mert a tömegtől, a túlcsorduló bunkóságtól, és az egész ordenáré helyzettől elég gyorsan elkezdi belülről kaparni az agyamat jeges karmaival az ideg.

Ilyenkor kicsit elkezd rángatózni a szemem, vagy a szám, vagy én magam. Ökölbe szorul a kezem, és megkérem a barátaimat, hogy vezessenek egy olyan helyre, ahol táplálkozni lehet. Ilyenkor együtt reménykedünk, hogy ez segít, és nem fojtok meg senkit útközben, egy bojtos mikulás sapkával.

Majd két sajtburival később átértékelem és redukálom az igényeimet, és rájövök, hogy egy alulról megvilágítható, üvegkockába gravírozott Eiffel-torony csodálatos ajándék lehet. Ahogy egy fából faragott, kamu bennszülött maszk, bármelyik lakás ékévé válhat, a botmixerből pedig sosem lehet elég.

Ha lehetne kérni egy ajándékot az emberektől, én azt kérném, hogy legalább ilyenkor próbálják meg előásni magukból az emberséget, ésjavítsanak vásárlási moráljukon, kezdődjön már el itt a békés, boldog, de legalább kedves karácsony.

Nyitókép: iStockphoto