Vadiúj társkereső oldal: Gazdag úr keres csinos lányt - Mi van?!

A fenti szlogennel - a zárójel nélkül - hírdeti magát a Magyarországon nemrégiben elindult puncs.hu. Külföldön már találkozhattunk hasonlóakkal, de mára már megszoktuk, hogy hozzánk mintha minden kicsit később érkezne...

Tehát:

Sajnos az oldalon a sikeres nőnek és a vonzó férfinak csak zárójeles hely jutott, de üsse kő, azért elég tiszta az üzenet.

Hát, valószínűleg kelt majd némi társadalmi ellenérzést az oldal létrejötte. De tényleg a társkeresőre kell haragudni? Maga az oldal lenne erkölcstelen és felelős a felszínes kapcsolatok létrejöttéért?

Persze ehhez nem árt némi higgadtság...

Hányszor halljuk, hogy unjuk a játszmázást, a félrebeszélést és mismásolást, és tiszta, egyenes üzenetekre és szándékra vágyunk. Ebben nyújt segítséget ez a weboldal, vagyis egyszersmind összehozza a keresletet a kínálattal.

Az olcsó, eldugott kis hoteleket és apartmanokat sem hibáztatjuk a házasságtörésekért... Ám egy ilyen internetes szolgáltatás egyből a népharag célpontjává válik. Mert:

"Lealacsonyítja a nőket, hiszen külsejük alapján válnak kiválasztásra és a belső érték itt mit sem számít."

Hiszen, ahogy a beharangozóban is egyértelmű, mindkét nem számára nyitva áll a lehetőség, hogy a „Sugar" névtag tehetős/vonzó oldalán álljon. Éljen az egyenlőség!

"Akinek pénze van, mindent megtehet a megszorultakkal szemben."

Itt cselekvő- és gondolkodóképes felnőtt emberek, egy a megszokottól eltérő fórumon való összekötéséről van szó. Mindenki saját felelősségre regisztrál annak fényében, hogy épp mire van szüksége: társaságra, pénzre, szórakozásra, gondoskodásra - vagy erre mind.

"Úgyis csak olyan pénzes emberek regisztrálnak, akik másképp nem találnak társaságot."

Ez a sztereotípia már olyannyira elavult, hogy retro összeállításokban kéne mutogatni. Minden halandó ember megtapasztalhatta már, hogy nem egyszerű a 21. században ismerkedni. Mindenkinek más okból, de a lényeg ugyanaz, már nem a búcsúba jönnek a férfiak, hogy feleséget vadásszanak maguknak.

"Azzal, hogy egy ilyen oldal gond nélkül létezhet, egy erkölcsi fertőt teremtünk a fiataloknak."

Igen, nagyon egyszerű lenne az ilyen jellegű oldalakra mutogatni és közben nyugodtan hátradőlni a karosszékben, hogy az én gyerekemet a világ rontja el és nem én. Természetesen, nem azt mondom, hogy üljünk le gyermekeinkkel és segítsünk nekik a regisztrációban, de azt gondolom, hogy nem az ilyesfajta oldalak létezéséből fakadhat probléma, hanem abból, ha egy szülő/felnőtt nem beszélget róluk nyíltan a gyerekeivel/fiatalokkal.

Először is, az oldalon több cikk is olvasható. Ebben az egyik cikk - gondolom, hogy elébe menjen a támadásoknak - közöl egy helyes kis írást arról, hogy a Sugar Baby címet nem korban mérik. Ezzel nincs is gond. Viszont ha lejjebb görgetünk, főleg hasonló hívószavakkal találkozunk: koli, diákmunka, ösztöndíj, egyetemista, tandíj, stb. Valljuk be, erre nem feltétlenül a 30+-osok fognak rápörögni.

Az oldalon és a cikkek között megtudhatjuk miért jobb egy „sugar kapcsolat", mint a házasság. Ezt egy elbaltázott összehasonlításnak tartom.

De lehet csak én vagyok szőrszálhasogató. Mindenesetre itt legalább tényleg a "a zsák megtalálhatja a maga foltjátt" - és csökkenhet azon esetek száma, amikor 10 év házasság után döbben rá az egyik fél, hogy párja nem igazán táplál iránta mély érzelmeket...

Nyitókép: iStockphoto