Feröer: Utópia a jéghideg hullámok között

Amikor egy beszélgetés alkalmával felmerül Feröer, általában két reakcióval szoktam találkozni:

VAGY

Felmerül a kérdés, hogy jut eszébe valakinek ide utazni? Ha már északra vágyik, miért nem Izlandot vagy Norvégiát veszi célba? Esetemben ennek szeméyles okai voltak, hiszen az egyik legjobb barátom egy évig tanult itt - és a család, aki anno a házigazdája volt, ismét szerette volna vendégül látni pár nap erejéig.

Életem egyik legjobb döntését hoztam, amikor a félretett pénzem arra fordítottam, hogy egy olyan szigetvilágot látogassak meg, aminek a nevét a legtöbben ki se tudják mondani.

Fázós létemre indulás előtt megkérdeztem a helyismerettel rendelkező barátomat, hogy milyen időre számíthatok odakint?

Nos, kiderült, hogy nekem volt igazam, amikor nagykabáttal készültem: a koppenhágai repülőtéren szánakozó arccal közölte a diszpécser hölgy, hogy Feröeren hóvihar van, így sajnos nem tudott felszállni a gép. Röpke 6 órás várakozás után, végre feljutottunk a repülőre, ahol rajtunk kívül kizárólag helyiek ültek. Mindenki ismert mindenkit, olyan volt, mint egy nagy család. Érdekes élmény volt, hiszen Budapesten ilyen még a 7-es buszon is ritkán fordul elő, nemhogy egy repülő járaton.

A repülőről leszállván aztán valóban hófehér táj fogadott minket - noh meg egy olyan kedves házaspár, akikkel tényleg ritkán találkozik az ember.

Első pár napunkon Vágart túráztuk körbe

Mi ugyanis Vágar szigeten laktunk, de a repülőtérről könnyen megközelíthető a főváros, Tórshavn is. A táj elég kopár. Ami turistaként furcsa lehet, hogy nincsenek erdők és fákkal is csak ritkán, alig egy-egy településen találkozunk. Ami viszont abszolút kárpótolt ezért, azok a lenyűgöző fények!

Vágaron kihajóztunk az óceánra halászni - ami egyébként az iskolában kötelező tantárgy a helyieknek. Apropó utazás. Mi voltunk olyan szerencsések, hogy szállásadóink körbevittek kocsival a szigeteken, de más utazók elbeszéléseit olvasva megtudtam, Feröeren elég nehéz és drága autóhoz jutni, így érdemes alaposan előre tervezni - és kifaggatni a helyieket a lehetőségről, ha útnek eredtek meghódítani ezt a csodálatos szigetcsoportot!

Vágaron a szállásunk környékének bejárása után, a megnéztük a híres vízesést, mely fölött egy pici falu is található. Mivel elég kevesen élnek viszonylag nagy területen, a népsűrűség igen alacsony.

Feröeren egy belső tó is van, melynek szélén a végeláthatatlan óceán terül el. Csodálatos látvány és a szigetek körbejárása közben, ebben a tájban gyönyörködhetünk.

A Vágar melletti szigeten található a főváros, Tórshavn. Szállásadóink megmutatták a feröeri Parlamentet, mely egy egyszintes pici épület a város közepén. Egyébként a kikötőben jellegzetesek a piros falú, fű tetejű épületek. De találhatunk itt hangulatos éttermeket, kávézókat, plázát és még kis helyi boltokat is.

Bárány, bálna és rák - nyammi!

A szigetek legjellemzőbb állatai, a juhok. Maga a szó "feröer" is juhot jelent magyarul. Az állatok gyapjúja szolgáltatja az alapanyagot a sapkákhoz, sálakhoz, pulcsikhoz és egyéb ruhaneműkhöz - és most az állatvédők ugorjanak egy bekezdést – a feröeri konyha nélkülözhetetlen alapanyag a juh húsa.

A feröeri konyha egyébként finom és ízletes, legalábbis szerintem. Százféle módon készítik például a halakat és rákokat. Itt ettem életemben először reggelire trappista jellegű (de annál sokkal finomabb!) sajtot áfonyalekvárral és kenyérrel. Amit azonban itt tartózkodásunk alatt egyikünk se kóstolt meg, az a bálnahús volt, mert igen, sajnos itt vadásszák őket.

Utópia a jeges tengeren

És hogy miért éppen Feröer? Mert egyedi és érintetlen.

És abban a korban, ahol már a világ minden pontja könnyedén elérhető úticéllá vált, ez a hely mégsincs még tele turistával! A helyiek kedvessége és vendégszeretete magával ragadó, nem utolsó sorban pedig egyszerűen gyönyörű...

Lázár Nóra

Nyitókép: Wikipedia