Dögös, nőcis cipőt akarok - akkor is, ha 31-es lábam van!

A cipő nálam kardinális kérdés: mikor az álomtopánkáim egyike van rajtam, úgy érzem, nem a kerekesszékemben, hanem egy trónon csücsülök - és egy láthatatlan korona ragyog a fejemen. Ez az önbizalom turbó bizony minden pénzt megér!

Viszont 31-es lábam van... Jól olvastad, 31-es! A barátnőim alsós csemetéi próbálgatják néha a cipőimet, és remekül szórakoznak azon, hogy 8 éves létükre jó rájuk a magassarkú csizmám. Igen ám, de vajon milyen kínlódás árán sikerül beszereznem egy-egy ilyen pici darabot? Hát, egy zombiapokalipszis kismiska lenne a cipővásárlási mizériámhoz képest, üdvözöllek a világomban!

Amikor úgy ébredsz fel, hogy KELL egy új cipő!

Igaz, így is több sorakozik már a szekrényemben, mint amennyit ténylegesen hordok - arról nem is beszélve, hogy többségében a rózsaszín, platformos magassarkúkba szeretek bele. Ezért megfogadom, hogy ma lapos talpút veszek - nem mintha zavarna a 20 centis sarok - mivel ülök -, és valamilyen semleges színűt: fehéret vagy feketét, hogy bármelyik ruhámhoz fel tudjam venni. Fő a praktikum!

Kezdődjék a hajsza!

A neten böngészve rádöbbenek: örülhetek, ha ekkora lábra sikerül olyan darabot találnom, ami nem Disney hercegnős. Rojtok, szexi keresztpántok, magas sarkak - könnyes búcsút veszek tőletek... Masnik, kövek, tépőzárak - szevasztok! A birtokomban lévő nőies topánkákat nagy szervezések árán, külföldről - és nem kis pénzért - rendeltem, de ma SOS szükségem van egy szép darabra. Úgyhogy az internetes keresgélés után úgy döntök, nyakamba veszem Budapestet.

Türelem cipőt terem - vagy mégsem?

Megnéztem több, mint öt üzletet, rengeteg aluljárót, cirkáltam plázákban - sőt, még a kis lábú nők boltjába is bekukkantottam. De ennek ellenére nemhogy nem találtam rá AZ igazira, még egy viszonylag jól kinéző példánnyal sem lettem gazdagabb.

• Fekete kopogós cipő 31-es méretben - nem, nem iskolai ünnepségre megyek.
• Verdák egy kislány szandálon - nem vagyok kislány, fiús kislány meg végképp nem.
• Unikornisos sportcipő - maradjunk maximum az unikornisos matrac mellett, ekkora fan azért nem vagyok.
• Pöttyös, babarózsaszín, Mickey Egeres, tépőzáras szandál - mert nincs is jobb, mint ráaggatni az összes gyerekes gusztustalanságot egy lábbelire.
• Fekete saru fonott övvel - végre egy ízléses darab! Basszus, ez már 32-es...

Süteménybe fojtott idegösszeomlás...

Már az idegösszeomlás szélén állok. Úgy érzem, egy cipő sem ér annyit, hogy a hajkurászása miatt felboruljon a lelki egyensúlyom. Bánatomban benyomok egy finom sütit és egy kávét, közben pedig azon morfondírozom: miért én??? A szokásos #utálomazéletem epizód következik: vicces módon nem azon vagyok kiakadva, hogy nem tudok járni, hanem azon, hogy 31-es lábam van... Világi probléma, ám sürgősen meg kell oldanom, mert holnap jelenésem lesz, és KELL egy cipő, ami vállalható - és nem rózsaszín! Összeszedem minden erőmet, majd megrázom magam, és nekiindulok újra.

Köszönöm, köszönöm! Jöhet a gratuláció!

Megvan! Nem hiszem el, de találtam egy 35-ös, picinek látszó gyönyörűséget, ami teljesen zárt - azaz sehol nem látszik, hogy négy számmal nagyobb a lábamnál. Szépséges, elegáns, és még Hamupikőke sincs rajta. Fél óráig nézegetem a tükörben, hogy nincsenek-e túl nagy patáim a kis testemhez képest, majd büszkén megállapítom: irtó dögösen nézek ki. A székem trónná változik, fejemen tiara tündököl, én pedig önelégült mosollyal vonulok végig a Nagykörúton.

Kár, hogy extra magas a sarka, annyira csillog, hogy fluoreszkál a sötétben, és RÓZSASZÍN...

Nyitókép: Shutterstock