Anyám révén tanultam meg mesterien hazudni...

Ha pénzre volt szüksége, azt mondta: "Menj át a nagyanyádhoz, és találj ki valamit, hogy mire kell neked a pénz! De meg ne mondd, hogy nekem kell!" Vagy: "Ha az iskolában megkérdik, miért nem mentem szülőire, mondd azt, hogy dolgoztam!" Amikor pedig leküldött a boltba, hogy vegyek neki sört, hozzátette, hogy meg ne mondjam, hogy neki veszem. Mintha nem tudta volna az egész lakótelep, hogy alkoholista...

Nem volt nehéz megtanulni a leckét: ha szeretnék valamit vagy felmentésre vágyok, hazudnom kell. Márpedig én nagyon sok mindent szerettem volna: ott aludni a barátnőimnél, elmenni velük különböző programokra, vagy csak este tízig náluk maradni nyáron. Csakhogy anyám szinte sehova nem engedett el, vagy ha mégis, este hatra haza kellett érnem. Még tizenhat évesen is. Mindig én voltam az a kakukktojás lány a bandában, aki kimaradt a csajos bulikból. Iszonyatosan fájt a szívem, hogy ők együtt lehetnek, én pedig raboskodhatok a tornyomban és növeszthetem a hajamat.

Viszont tizenhét éves koromban már egyre több engedményt tett az anyám. Ha csak egy hónapban egyszer, de már ott alhattam a barátnőimnél. Voltak napok, amikor este nyolcra is hazaérhettem. Így már lehetőségem adódott arra, hogy hazudjak. Vagyis mikor szerettünk volna a gimis barátnőmmel elutazni Szombathelyre, másnap pedig Sopronba, azt hazudtam, hogy kétnapos osztálykirándulás lesz.

Közben felpattantunk a vonatra, elutaztunk, és az utcán éjszakáztunk. Persze utólag belegondolva, jó nagy őrültség volt, hogy egymásra roskadva csöveztünk a pályaudvaron, és idegen fiúk próbáltak úton-útfélen felszedni, és szobát kínáltak nekünk. Viszont akkoriban csak azzal törődtem, hogy szabad vagyok. Végre kiengedtek a börtönből.

Persze ez nem azt jelenti, hogy az lett volna a helyes, ha anyám mindent megenged nekem - de lehetett volna engedékenyebb is. Arról nem is beszélve, hogy jó lett volna nem azon remegni egy fél életen keresztül, hogy pontosan hatra otthon legyek - különben egy hónapig nem mehetek sehova, és még el is hord mindennek.

Mi történik, ha nincs meg a bizalom szülő és gyereke között?

Mindketten félni fognak. A szülő attól, nehogy a gyereke átverje, míg a gyerek attól, nehogy anyu-apu rájöjjön a hazugságaira - mert ha nincs bizalom, akkor úgyis hazudni fog. És akkor is, ha túlságosan szigorú szabályok szerint kell élnie, amik megfojtják. Vagy ha nem hazudik, és a szülői nyomásnak engedve egy konzervdobozban tengeti a napjait, akkor lelkileg sérülhet erősen, ami később fogja megbosszulni magát...

Ezt tanultam meg: mentsd a bőröd, és szerezd meg, amit akarsz, hazugság révén! Évekbe telt, mire megtanultam, hogy a hazugság egy ördögi kör, ami sosem érhet véget és sok fájdalommal jár - rám és másokra nézve is. Az őszinteség a nyerő. Ezt fogom megtanítani a gyerekeimnek is.

Nyitókép: Shutterstock