Vagy rólad mondok le vagy önmagamról…

Mi történik velem? És egyáltalán mikor kezdődött ez az egész?

Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy torkom szakadtából üvöltsek, úgy hogy az erek ceruzavastagságúra dagadjanak a nyakamon.

Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy elfúljon a hangom a kiabálástól és másnapra berekedjek.

Pár éve még elképzelni sem tudtam volna, hogy belenézzek más telefonjába.

Ránézek a páromra. Ő miért nem látszik feldúltnak? Ő miért kisimult? Hidegen méreget és szinte mosolyog, mint aki élvezi a helyzetet. Hirtelen rémületet érzek, mert valahogy meglátom az egész szituációt kívülállóként. Mint amikor egy filmjelenetet néz az ember. Ebben a jelenetben pedig egy ragadozót látok, aki hergeli a prédát, ahogyan a macska hergeli az egeret, mielőtt felfalja.

Kifordulva önmagamból

Újra a tükörbe pillantok, ahol az imént szembesültem önmagammal. Nem tetszik a látvány. Cseppet sem emlékeztet arra a lányra, aki igazán vagyok.

- Nem ilyen vagyok. Ez nem én vagyok – suttogom nagyon halkan a tükörképemnek. Ránézek a páromra, majd egy szó nélkül a fürdőszobába lépek. Kulcsra zárom magam mögött az ajtót. Hallom, hogy odakint mond valamit, de a fülemre tapasztom a kezem.

- Nem! Ne hagyd, hogy ismét felhergeljen! Ne fordulj ki önmagadból! - lehelem és behunyom a szemem is.

Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor még olyan sokat mosolyogtam - ma már alig nevetek.
Latom magamat három évvel ezelőtt, amikor még voltak barátaim – ma szinte senkim sincs rajta kívül.
Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor még azt sem tudtam, mi a féltékenység – ma minden nap mardos.
Látom magamat három évvel ezelőtt, amikor kiegyensúlyozott és magabiztos voltam – ma már azt sem tudom, ki vagyok...

De azt tudom, hogy ki voltam. És újra azzá a lánnyá akarok válni.

Most már látom, tisztán látom, hogy nem vagyok jó helyen. Ez nem szerelem. Ez nem lehet szerelem, mert a szerelem erősebbé kéne, hogy tegyen, magabiztosabbá, stabilabbá. Ha szeretsz valakit azt építed, nem lerombolod. Kézenfogva haladtok az úton, segítve a másikat, nem pedig állandóan visszahúzva, cibálva, marva egymást.

- Nem akarok! Én ezt nem akarom! Újra a régi önmagam akarok lenni – suttogom.
És ha ez azzal jár, hogy választanom kell, akkor választok. Önmagamat! Nem leszek többé egér és nem hagyom, hogy te macska legyél. Ennyit egyetlen szerelemnek vélt torzszülött kapcsolat sem ér!

Karola történetét Szépvölgyi Izabella jegyezte le.