Miért nem verhetem meg a szomszéd gyereket?

Panniék a másodikon laktak, egy kis lakásban, így amint az idő engedte – tehát kora tavasztól késő őszig, és olykor még télen is –, óvoda után a kislány a körfolyosón triciklizett, a lépcsőházban futkosott, az udvaron énekelgetett, időnként más gyerekekkel játszott. Aki már járt ilyen gangos belvárosi házban, az jól tudja, hogy mennyire visszhangzik, és bizony egy régi nyílászáró nem igen volt képes kizárni a hangokat. A nyárról ne is beszéljünk, amikor a klíma előtti időkben minden ablak tárva nyitva volt.

Egy ilyen meleg napon történt, hogy a zsörtölődő Margó néninél végleg betelt a pohár. Akkoriban egy-egy atyai pofon abszolút a gyereknevelés részét képezte, így nem igazán lephet meg senkit, ha Margó néni komolyan feltette magának a kérdést: „Miért nem verhetem meg a szomszéd gyereket?"

Azt tudni kell, hogy a néninek sok lakóval meggyűlt a baja. Volt, aki túl hangosan hallgatta a rádiót, más este kilenckor még dajdajozott, vagy épp nem sepert fel kellő mértékben a saját lakása előtt. Szóval Margó néni amolyan mindenből problémát csináló özvegyasszony volt, nem tudni, hogy már fiatalon is ilyen volt-e, vagy az évek alatt vált ennyire megkeseredetté, de ez a lényegen nem is változtat.

Tehát elérkeztünk ahhoz a bizonyos nyári naphoz, amikor Margó néninél betelt a pohár, és azzal a feltett szándékkal lépett ki a lakásából botjára támaszkodva, hogy ő bizony most megtanítja ezt a 6 éves kislányt arra, miként kell egy felnőtt kérésére reagálni. Mert ugye ezt a bizonyos pillanatot megelőzte pár hangos „Hagyd abba!, Csendesebben! Elég legyen már, te gyerek!" kérés, amire persze Panni nem is reagált, vígan rótta a köröket a körfolyosón a csodaszép piros triciklijén.

Ám épp, amikor Margó néni átlépte a saját küszöbét, Panni rosszul vette be a kanyart, és leesett a járgányáról. A néni azt hitte, a kislány hangosan sírni fog, de Panni csak ült ott a kövön, és a ruháját nézte. Margó néni odalépett hozzá:

- Fáj valamid?

- Nem tudom. De a ruhám, a ruhám elszakadt. Anyukám nagyon meg fog szidni, tegnap kaptam. Vigyáznom kellett volna rá. Jaj, az anyukám nagyon mérges lesz – mondta a kislány, és már jöttek is a könnyei, de halkan.

- Jaj, nehogy itt elkezdj bőgni nekem! – mondta kissé mogorván, mégis kedves csengéssel a néni. - Na, állj fel, aztán gyere be hozzám, zsipp-zsupp megvarrom neked!

Itt kezdődött a hangos Panni és a zsörtölődő Margó néni különös kapcsolata. A néni rájött, hogy a kislány nem őt akarta zavarni a kinti játékával, csupán elfoglaltságot kellett neki adni, és máris kevésbé volt hangos. Panni lett a ház locsoló mestere – ezt a titulust a néni találta ki. Bizony felelős megbízatás volt, a kislányon múlott ugyanis a korlátokon lógó növények élete. Panni pedig nagyon élvezte, hogy ilyen fontos feladata lett. Margó nénivel sokat beszélgettek délutánonként a virágokról, növényekről, kiderült ugyanis, hogy a néni rengeteget tudott róluk.

Az élet fintora, hogy ez nem tartott pár hónapnál tovább. Egyik délután ugyanis Panni hiába kopogott a néni ajtaján, az nem nyitotta ki. Este az anyukája vacsoránál mondta el, hogy úgy tudja, Margó néni meghalt, a szíve feladta előző éjjel.

Mindez 40 éve történt. Panniból azóta Anna lett, és épp most mesélte el neked ezt a történetet.

Varga Anna

Nyitókép: Shutterstock