Csiklóirigység? Már a péniszirigység „feltalálása” előtti időkben létezett

A természeti társadalmak kezdetben igen meglepően értelmezték az élet eseményeit. Köztük a szaporodással kapcsolatos meglátásaik sem nélkülözték az esetenként bravúros elemeket. Megfigyelték, hogy a nők számára adatott egy olyan képesség, amely a férfiak esetében hiány: a havi vérzés. Mivel szoros kapcsolatot láttak a vérzés és a csodának tekintett szülés között, ezért ezt a hiányosságot szerették volna valamilyen módon betölteni, pótolni.

Ezekben a társadalmakban nem esett szó péniszirigységről. Mi több, a férfiak csodálva irigyelték a nők szülésre alkalmas képességeit. Ez volt az úgynevezett „konstruktívabb" megoldás, hiszen a férfiak a mesterséges menstruációs eljárással mintegy magukba kívánták varázsolni a nőknek e természetesen adott képességét. Akadt azonban egy másmilyen stratégia is.

Egyes kultúrákban figyelmesek lettek arra, hogy a nők csiklója tulajdonképpen olyan, akár a férfi nemi szerv kicsinyített mása. Ugyanakkor a péniszen található előbőr a női szeméremajkakkal mutat hasonlóságot.

Ezen törzsek tagjai meg voltak győződve arról, hogy amennyiben teljes értékű emberré, nemük méltó képviselőjévé akarnak válni, el kell távolítsák a másik nem „maradványait." A nyugat-afrikai dogonok például a gyermekeket mindaddig „rejtett kétneműeknek" tartották, míg el nem végezték rajtuk a fitymaeltávolítás és lányok esetében a csiklóeltávolítás rítusát. Szerintük ugyanis csak ezen beavatkozás után állhatott be a harmónia az emberben lévő férfi és női jelleget illetően.

Az új-guineai törzsek az „incisio" nevű gyakorlattal több helyen bemetszették a péniszüket. Tették mindezt azért, mert hitük szerint a nő természetes vérzése során megszabadul a gonosz szellemektől és betegségektől. A férfinak viszont mindezt mesterségesen kell előidéznie.

Akadtak azonban olyan törzsek is, ahol a férfitagoknak eszük ágában sem volt megvérezni magukat, előidézve egy mesterséges menstruációt. E helyett egy úgynevezett „megelőző büntetéssel" sújtották a törzs nőit, ami azt jelentette, hogy kivágták a csiklójukat.

A svéd etnológus, Felix Bryk a fiatal nők megmetszését a bujaság-fékezés elsődleges célja mellett úgy értelmezte, hogy a férfiak „rájuk kényszerítették a természetükkel ellenkező monogámiát."

Néhány kutatás arról is beszámolt, hogy a menstruációs időszak alatt számos kultúrában tisztátalannak tartott nőtől a legjobb volt, ha a közösség tagjai távol tartották magukat. Megesett, hogy a férj a felesége ciklusa alatt nem fogyasztotta el annak főztjét, mert az asszony könnyen bajt hozhatott volna a férfi fejére.

Azt hiszem, nem tekinthető túlzónak az a kijelentés - főként a fentiek olvasását követően -, hogy minden nő szerencsésnek nevezheti magát, ha periódusai alatt elzárkózás helyett megértést és együttérzést kaphat környezetétől. Hiszen láthattuk, hogy mindez nem mindig és nem mindenhol volt természetes megnyilvánulás a külső szemlélők részéről. Szerencsés, ha a fájdalom miatti elvonulásait nem róják fel neki bűnül. Ha elnézik neki, hogy nem tud (bármennyire is akar) a tőle "megszokott" módon teljesíteni sem a munkában, sem pedig a magánéletben.

Ha a nő többé nem lesz megbélyegezve puszta nőisége okán egyetlen kultúrában sem.

Szerző: Győrfy Linda

Nyitókép: Shutterstock