Ne hagyd, hogy bárki a környezetedben egy pszichopata áldozata legyen!

A meséből merítve nevezte el a szakirodalom repülő majmoknak a bántalmazó vagy nárcisztikus, pszichopata ember segítőit, akik vagy maguk is áldozattá váltak a saját naivságuk miatt, vagy tudatos döntés eredményeként, valamilyen érdek vagy ellenszolgáltatás reményében támogatják a ragadozót. Többnyire az áldozatok ismeretségi köréből, a munkatársai-, vagy éppen a saját barátai, családtagjai közül kerülnek ki.

Egy részük jóhiszeműségük és naivságuk áldozatává válik, hiszen magukból kiindulva elképzelni sem tudják, hogy bárki olyan borzalmakra képes, amit a vele élő elszenved, ahogyan azt sem képesek elhinni, hogy a manipulátor a saját önző céljai érdekében kitalált hazugságokat terjesztene másokról. A másik tábor ennél jóval számítóbb: valamilyen szívesség, dicséret, anyagi vagy tettbeli juttatást várnak el a mérgező embertől, amit ideig-óráig meg is kapnak, s ennek érdekében tudatosan csukják be a szemüket annak ellenére, hogy pontosan látják, mi történik: csak az érdekli őket, hogy hozzájussanak ahhoz, ami nekik jár, amit megszoktak, amire vágynak.

Kétségünk azonban egyetlen percig se legyen, hiszen a bántalmazónak egyetlen célja van az ő használatuk során is: gazdájuk egyedül arra használja őket, hogy segítségükkel saját önbizalmát növelje és mindent elkövethessen, áldozatát még mélyebbre taszíthassa, elérve azt, hogy az tökéletesen egyedül maradjon. Ennek érdekében nem riad vissza attól, hogy saját magát tüntesse fel áldozatként, ezzel áldozatát hiteltelenné tegye, olyan erős szégyenérzetet generálva, hogy annak eszébe se jusson segítséget kérni, ha pedig mégis megtenné, biztosítja, hogy senki se higgyen neki.

Manipulációs technikáival eléri, hogy hamis kép alakuljon ki a prédájáról: eljátssza, hogy aggódik érte, mert megváltozott a viselkedése, pszichés problémái vannak, bántja őt, s ahogyan áldozata, a repülő majmai sem ismerik fel, hogy a bántalmazó agymosást végzett rajtuk és ugyanolyan eszközként használja őket, mint mindenki mást az életében, ezért eltökélten és boldogan védelmezik. Így a bántalmazó eléri a célját: egyetlen lejárató szót sem kell ejtenie aktuális áldozatáról, méregként csöpögő, tudatosan megválasztott szavai és cselekedetei elérik céljukat, hiszen a majmai mindent elintéznek helyette, újabb sebet ejtve abban, aki utolsó mentsvárként hozzájuk fordult volna segítségért. Ez az árulás és hátba támadás az áldozatnak egy újabb kegyetlen döfés, mely döbbent fájdalommal jár együtt.

S hogy miért történik mindez? A válasz egyszerű: ha egy áldozat képes elhagyni egy szörnyeteget, annak sérül a saját tökéletességéről alkotott képe, a kifelé vetített mítosz, elveszíti az addigi totális kontrollt és a táplálékát – mert kétségünk se legyen felőle, áldozatait csak a saját ürességének kompenzálására használja -, s ha kiderül az igazság, lehetetlenné válik, hogy újabb prédát kebelezzen be. Sajnos azonban, a repülő majmok sokan vannak, s a történések szempontjából talán mindegy is, hogy a saját naivságuk áldozatává váltak ők is a manipulátor hálójában, vagy tudatos döntés eredményeképpen néztek félre, a lényeg ugyanaz: magukra hagyták azt, aki segítséget remélt tőlük.

Az egészben a legszomorúbb talán az, hogy a legtöbb esetben súlyos pszichológiai attitűdről beszélünk, amely kollektíven jelen van társadalmunkban, ez pedig az, hogy a mai napig, ha bárki elmondja a vele történteket, a legtöbben nem hisznek neki. Divat az áldozat hibáztatása, a legtöbben szinte mindig azt keresik, mit tett az áldozat, mivel váltotta ki a bántalmazást. Eszükbe sem jut arra gondolkodni, hogy éppen a bántalmazóval van a gond. Valójában az áldozat megtestesíti az emberek saját, legmélyebb félelmeit is: hisz bárkiből lehet áldozat, illetve, ha valaki az áldozat mellé áll, azzal sorsközösséget vállal vele, vagyis nyíltan szembehelyezkedik a bántalmazóval. Ez pedig nem kényelmes.

Így maradnak egyedül, segítség nélkül az áldozatok. Kedves repülő majmok, gondolkozzatok!

Nyitókép: Shutterstock