Az nem szexi, ha már az első randin az anyagi helyzetedről panaszkodsz

Ha felmész egy randiappra, mindenki a lehető legjobb arcát akarja mutatni és hajlamos magáról hamis képet festeni. Itt most nem csak arra gondolok, hogy a feltett fotónak köze sincs a valósághoz, hanem arra, hogy valaki olyan képest fest magáról, ami meglehetősen megtévesztő. Én is így jártam, amikor megismertem Istvánt, aki azt állította a profiljában, hogy marketing igazgató, ráadásul számos képet feltöltött magáról, ahol éppen vitorlázik, búvárkodik vagy éppen egzotikus helyeken nyaral. Félreértés ne essék, nem ezért találkoztam végül vele, de tény, hogy azt hittem, egy biztos anyagi helyzettel rendelkező férfiről van szó.

Az első randink jól sikerült, órákon át sétáltunk. Elmesélte, hány helyen élt a világban, milyen szuper helyeken járt és abba is beavatott, hogy most vállalkozóként dolgozik (szóval igazából nem igazgató) és egyelőre nem megy túl jól az üzlet. Ezzel persze még az égvilágon semmi gond nincs, hisz mindenkinek lehetnek hullámvölgyei és anyagi problémái is, bár nem gondolom, hogy ennek feltétlenül az első randin kell szóba kerülnie.

A második randin aztán ez fokozódott, akkor már azon poénkodott, hogy lassan nem lesz miből kenyeret vennie, annyira nem áll jól anyagilag. Nem értettem. Egy értelmes, intelligens, negyvenes éveit taposó férfiről van szó, hogy juthat el valaki odáig, hogy a napi megélhetés problémát jelentsen? Én sosem kerestem túl jól és spórolásban sem vagyok jó, de mindig volt egy kis félretett pénzem. Persze lehet, hogy szándékosan túlzott és csak sajnáltatta magát, ezt nem tudom, mindenesetre ez nem volt túl szexi.

Senkit sem az anyagi helyzete alapján szeretnék megítélni, de lássuk be, ezzel a dumával nehéz egy nőnél bevágódni, főleg egy randi legelején. Kezdtem magam kellemetlenül érezni, ha meghívott egy teára, mert állandóan az lebegett a szemem előtt, hogy ez most neki lehet, hogy anyagilag megterhelő. Bár szinte minden randin sétáltunk, amikor beültünk valahova, felajánlottam, hogy kifizetem a saját részem.

A biztosítékot aztán az verte ki, amikor a harmadik randin ismételten arról panaszkodott, milyen szarul megy a szekér, pedig össze kell gyűjteni egy kis pénzt, mert a haverjaival szörftáborba terveznek menni februárban. Nem igazán tudtam ezt összerakni, hogy valaki azzal poénkodik, hogy lassan kenyérre sem lesz pénze, de közben szervezi a drága szörftábort. Azt is előadta, mi mindent szeretne venni a közeljövőben, nekem pedig az ugrott be, hogy én pedig családot és gyereket szeretnék, de neki ez nyilván nem férne most bele.

Úgy látszik, én vonzom ezt a típust, mert pár hónappal ezelőtt egy srác már a chatelés során kezdte a panaszkodást, hogy ő nem jön be a nőknek, mert messziről lerí róla, hogy nem veti fel a pénz. Amikor megírtam neki őszintén, hogy ezzel a dumával kevés nő számára lesz vonzó és nem értem, miért ír ilyen negatívan magáról, bevallotta, hogy ezzel a mártírkodással igazából azt akarja elérni, hogy valaki megsajnálja és a szárnyai alá vegye. Velem nem volt szerencséje.

Sokszor leírtam már: egy nőnek nem feltétlenül az a fontos, hogy a férfinek sok pénze legyen, hanem az, hogy meg tudja teremteni a biztonságot a párjának. Mert akár tetszik, akár nem, a nők biztonságra vágynak és egy olyan férfira, akire tudnak támaszkodni. Számomra egy férfi ereje abban rejlik, mennyire képes „teremteni", a jég hátán is megélni, ebbe pedig beletartoznak az anyagi dolgok is. A panaszkodás és az önsajnálat azonban messze nem férfias, szóval én a férfiak helyében nem ezzel a dumával csajoznék.

Nyitókép: Shutterstock