anyaság kibeszélő szülőség nagymama gyereknevelés
A szülőség csodás dolog... bla-bla-bla. Ezt mindenki tudja, de az anyák azt is megélik, hogy mennyi stresszel jár a gyereknevelés. Nos, ez a nagymamák esetében nincs így, ők csak a jó részekbe kapcsolódnak be.

Két gyerekem van, akikért valóban bármit megtennék, de mégse élvezhetem felhőtlenül a velük töltött perceket, mert nevelnem kell őket. A nevelés során pedig gyakran válok a szemükben korlátozó, parancsot osztogató, kioktató személlyé. Élvezem ezt a szerepet? Kicsit sem, de tudom, hogy az alapvető biztonságot a korlátok felállítása és betartatása adja meg számukra, nem beszélve a szociális és érzelmi nevelésről, aminek révén képesek beilleszkedni a mikroközösségükbe, később pedig a társadalomba.

Bár ezek mentén haladva próbálom a lehető legtöbb szabadságot megadni nekik, mégis, amikor látom, milyen fesztelenül töltik az időt a nagymamájukkal, irigy leszek.

A szülői létnek ugyanis van egy nagy adag mókuskerék része is, amikor csak a feladatokat próbáljuk meg abszolválni, és bizony gyakran elfelejtjük, milyen fantasztikus is a gyereknevelés, a maga nyomasztó felelősségével együtt.

Miért várom, hogy én is nagyszülő lehessek?

  • Annyi édességet adhatok nekik, amennyit csak akarok, hiszen nincsenek velem olyan sokat, hogy „elrontsam" őket.
  • Nem kell harcolnom azért, hogy rendet rakjanak maguk után, hiszen én boldogan megteszem helyettük.
  • Leshetem minden óhajukat, sóhajukat, mivel épp ezért vannak nálam, hogy abban a pár napban teljesen nekik rendeljem alá magamat.
  • Nem kell időt elvennem tőlük a munka miatt, hiszen már nyugdíjas vagyok.
Forrás: Shutterstock

  • Nem kell az éjszaka közepén visszacipelnem őket a saját ágyukba, örülök, ha velem alszanak.
  • Nem kell egymás után három kávét innom, ha kora hajnalban ébrednek, hiszen idősként kevesebb alvással is beérem.
  • A spórolt pénzemet csak rájuk költöm, így ritkán kell valamire nemet mondanom.
  • Lehetek én a korlátlan jó zsaru.
  • Megértik, ha napközben elfáradok, hiszen a nagyi már öreg, nem bírja úgy a tempót.
  • Nem zavar, ha segítenek a konyhában, akkor sem, ha ez hatalmas felfordulással jár.
  • Sokkal türelmesebb tudok velük lenni, mert nem rohanok már úgy a világgal.

Nagyszülőként nem a nevelés lesz a dolgom, hanem a 100 százalékos megélése a velük töltött időnek. Lehetek engedékeny, megszeghetem az otthon felállított szabályokat. Élvezhetem, hogy az unokák hozzám járnak lazítani, töltődni.

Ugyanakkor érezhetem, hogy fontos vagyok a családom számára. Segíthetek a gyerekeimnek azzal, hogy hétvégén nálam vannak az unokák. Így ők pihenhetnek, feltöltődhetnek, és megélhetik a hiányukat, ami jobb szülőkké teheti őket.

Tehát igen, én már várom, hogy unokáim szülessenek, de nem sürgetem. Nem csak azért, mert a gyerekeim csupán 8 és 10 évesek, hanem azért is, hogy képesek legyenek valóban megélni az életük minden szakaszát.

Így hát türelmesen várok, és nevelem a legjobb szándékkal, valamint tudással a gyerekeimet, továbbá megpróbálom a lehető legintenzívebben megélni az anyaság adta lehetőségeket. No meg persze, időnként leadom őket a nagyihoz.

Szerinted anyának vagy nagymamának lenni jobb?

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.