Te meg mégis mi a francnak írtál rám?!

Mindenekelőtt elnézésedet kérem, hogy csak most válaszolok. Bevallom, megleptek soraid, igazából még most is a hatásuk alatt vagyok. Mi tagadás, akkora sokkot kaptam, amiből még dr. House sem tudna kigyógyítani. Igazából nehezen tudom szavakba önteni, hogy mit éreztem az üzeneted láttán, de a jólneveltségem okán azért teszek egy próbát.

Először is, örülök, hogy "öszintén" mondod. Tiszta kellemetlen lenne, ha nem így mondanád. Mondjuk, ezek szerint külön jelezni kell, amikor nem vetítesz? De most, hogy jól megnyugtattál, hogy nem hazugsággal állok szemben, igazán komolyan fogom venni a szavaidat.

Igazából kár, hogy nem szoktál gyakrabban "irogatni", hiszen a helyesírásodat és az ékezethasználati szokásaidat elnézve rendszeresen eszembe juttathatnád, hogy a magyar nyelvre okító tanáraimnak milyen nagy hálával és tisztelettel tartozom.

És ha már a szemeknél tartunk, egy jó tanács: ha egy lány nyakig elmerül egy könyvben, és véletlenül sem keresi a szemkontaktust (sőt, igazából az oszlop mögé bújik, és tetszhalált színlel), akkor NE szólítsd meg! Se kicsit, se nagyon! Nem kell! Inkább fuss, és menekülj! Vagy csak normális ember módjára inkább foglalkozz a pároddal!

Ami pedig a cipőmet illeti... Az sms-en és annak tartalmán valahogy majd túlteszem magam. De a tény, hogy a piros cipőmet is belekeverted a dologba... Ez mindennél több! Ezt szeretném tisztázni itt és mindenkorra: az a cipő nem piros, az korallszínű!

Összefoglalva tehát, megkeresésed köszönöm, de kérlek, semmiképp se csinálj belőle rendszert! Ez is pont eggyel volt több, mint amire szükségem lett volna.

Nyitókép: Shutterstock