A pasik, akik "problémamentes" kapcsolatra vágynak...

Mindig nektek van igazatok, és ennek nyávogva hangot is adtok. Mindig, mindenáron nektek kell az elsőnek lenni, nem számolva a társatokul szegődött nő álmaival, céljaival. Se a barátokkal vagy bármiféle felelősséggel. A világotokban csak az létezik, amit ti láttok és észleltek. Ám lelketek mélyén káosz uralkodik: mély sebek, melyeket mindazok a lányok ejtettek, akik nem borultak le az egótok előtt.

Miért is tették volna?

Tán, mert mindig számíthattak rátok a nehéz időkben? Ti is tudjátok, hogy ez nem igaz. Hiszen mindig is rólatok szólt minden. A legkisebb gondotok is sokkal nagyobb és súlyosabb, mint a "csacska női" lét bármely vetülete... "Mert a lányok csak hisztiznek" - mondjátok ti. Pont ti... Ti, akik ha bibis az ujjatok, majd' belehaltok. Ó, ti drágák... Bár tudnám anyuka hol rontotta el! Vajon hol veszett ki belőletek az a férfi erő, amit mi, nők keresünk?

Vajon miért gondoljátok, hogy az a pasi a ciki, aki ha látja, hogy "hisztis" a párja, akkor elgondolkozik azon: mit is tett? Mondanám, hogy majd idővel belenőttök a szerepbe, de kit akarok áltatni? Hogy lenne ez elvárható tőletek, akik eltűntök egy egész hétvégére, mert megijedtek az érzelmeitektől? De a lány csak szépen maradjon a helyén, és bólogasson? Sőt, vegye megtiszteltetésnek, hogy neked bólogathat!

Pontosan miért is kellene ezt éreznie?

Mert a társa meg sem próbálja megérteni őt és a gondokat - amiket persze "teljesen feleslegesen kreál a női agyával"? Tudom, nehéz. Nehéz férfiként megélni és megérteni a Nőt. De egyből közelebb kerülnétek a megoldáshoz, ha nem lennétek annyira álszentek, hogy meg sem fordul a fejetekben, hogy egy lány azért sír, mert ti seggfejek voltatok.

Ha pedig az egyedül töltött napok jótékony hatással vannak rátok, akkor jön Az Üzenet. "Sajnálom. Igazad van. Tudnánk találkozni?" Ilyenkor nevet fel a lánytársaság. Mert bár, amikor pittyent a telefon, lehet, hogy egy tizedmásodpercre megdobbantotta a szívünket, mégis gyorsan észhez térünk, hiszen tudjuk, mi a vége:

Boldog pillanatok. Aztán jön valami kis szarság, amin fennakadtok. Végül hisztis némaság, és végül a kapcsolat vége. Már ha lehet ezt kapcsolatnak nevezni.

Mikor jegyzitek meg, hogy nincs problémamentes nő? Hogy nem elég az egy puszi, hanem a mellkasotokba akarjuk fúrni a fejünket, és csak csendben hallgatni a szívdobogásotokat, ha kell, akkor fél óráig. Miért kell ezt katasztrófaként felfognotok? Mikor döbbentek rá a tényre, hogy nincs kerek e Földön olyan nő, aki eltűrné az a kis hülye szerepét, amibe belekényszerítitek?

Jó tanácsként írom, hogy kapjátok össze magatokat.Mert a nagy problémamentes kapcsolatot kergetve egyszer csak végleg bezárul körülöttetek a magány börtöne.

Szabó Andrea

Nyitókép: Shutterstock