Oda és vissza - Egy kiégett nő naplója

Elkezdi mondani, szinte monoton hangon, hogy már hosszú hónapok óta nem alszik rendesen. Időnként a folyamatosan kattogó gondolatai azok, amik megakadályozzák ebben, és akár hajnali 2-ig is forgolódik az ágyban. Máskor hiába ájul be az ágyba, éjszaka sokszor felébred. Rendszeresek a fejfájások, és egyre gyakrabban keresi fel háziorvosát. Korábban évente, ha egy náthát elkapott, most meg, ha csak ránéz egy tüsszentő emberre, már kapar a torka.

Mikor rákérdezek, hogy mi a helyzet a munkahelyével, látom az arckifejezésén: semmi jó. Egyre nehezebben kel fel, ami miatt néhányszor elkésik reggelente. A kollégák időnként ezt nehezményezik, többször került konfliktusba velük. Néhány feladat elvégzése már nehézséget okoz, ezeket a végsőkig halogatja, ami miatt persze feszültté válik. Valahogy nincs kedve a kollégákhoz sem, örül, ha ebédidőben végre kicsit egyedül lehet.

Az utolsó mondatnál pedig végképp elsírja magát, mert úgy érzi: semminek semmi értelme. Látom rajta, hogy szégyenkezve vallja be: időnként még az is megfordul a fejében, hogy az élete is értelmetlen.

Klári a kiégés utolsó stádiumában érkezett, az utolsó pillanatban. Kiderítettük, hogy 4 éve, amikor felvették ebbe a pozícióba, lelkes és tettre kész volt. Sokat túlórázott, hiszen élvezte a tanulást, és szeretett volna bizonyítani is. De 5-6 hónap után már néha kellemetlennek érezte a túlórákat, és hogy előre megbeszélt baráti találkozókat az utolsó pillanatban kell lemondani. Szinte észrevétlenül jutott el a mai állapotába, hiába voltak a figyelmeztető jelek.

Abban maradtunk, hogy drasztikus változtatásra van szükség. Klári eldöntötte, hogy elutazik 2 hétre, hogy kikapcsolódjon és feltöltődjön. Az elmúlt két évben 3-4 nap szabadságnál többet nem töltött távol, így ebben most hajthatatlan volt. Az utazás alkalmával megbeszéltük, hogy a technikai eszközöket amennyire csak lehet mellőzi, a közösségi oldalak használata tilos. Helyette sétált, felfedezte a helyi piacot, meglátogatott néhány múzeumot.

Emellett arra kértem, hogy idézze fel, hogyan érezte magát, amikor ebbe a pozícióba került. Milyen pozitív irányú változást hozott az életébe. Aztán együtt megvizsgáltuk még az utazása előtt, hogy mennyire elégedett a különböző életterületeivel. A szembesülés lesújtotta, ugyanakkor világossá tette számára, hogy változtatnia kell. Az utazás során elkezdte figyelni az embereket, és feljegyzett mindent, ami tetszett neki, majd ezek alapján meghatározta, hogy egyes életterületeivel hogyan lehetne elégedett.

Mikor visszatért, érezhetően jobb volt a hangulata. Ugyanakkor tisztán látszott: hamar visszasüpped, ha nem tanul meg ellenállóbb lenni a stressz-szel szemben. Ennek érdekében beépítette a hála gyakorlatot a napi rutinjába. Végiggondolta, hogy mi az a 3 dolog, amiért aznap hálás volt, és ebből 1-nek a munkahelyéhez kellett kapcsolódnia. Ahhoz pedig, hogy megszüntesse a készenléti állapotot, ami folyamatos feszültségben tartotta, úgy döntött, hogy megtanul meditálni.

Az első lépés, amit megtett, az volt, hogy felhívta a barátnőit, és elmesélte az elmúlt évek történéseit, amik ide juttatták. Megbeszélték, hogy minden héten találkoznak egyszer. És bár eleinte nehezen indult el ezekre az összejövetelekre, be kellett látnia, hogy ez segített a legtöbbet abban, hogy hétről hétre jobban legyen.

Most már pontosan tudja, mi kell ahhoz, hogy megmaradjon az egyensúly az életében. Sokat segít számára, hogy tudja, mire kell odafigyelnie. Talán furcsának tűnhet, de a folyamat végére örült neki, hogy lehetőséget adott számára a kiégés, hogy még jobban megismerje önmagát és a működésmódját. Azóta kevesebbet ítélkezik maga felett, és végre újra mosolyogva ébred reggelente, mint régen.

Miskei Anikó, pszichológus

Nyitókép: iStockphoto