Mi a baj a pornóval? (+18)

Az egyik, talán legrombolóbb üzenete az, hogy a szexualitás csak a testiségről, az üzekedésről, s az emberi testek árucikké silányításáról szól. Sok szó esik arról, hogy a nők árucikkek ezekben a filmekben és ez igaz is, hiszen nem fontos az élvezetük, tárgyként használják őket. Viszont ez ugyanúgy igaz a férfiakra is, csak erről kevés szó esik, pedig ők ugyanúgy áruba bocsátják magukat ezekben az „alkotásokban".

Ma már mindent átsző a világháló. Ember legyen a talpán, aki nem fut bele valamilyen pornótartalomba, ami a felnőtteket is észrevétlenül rombolja, de egy gyerekéletet akár tönkre is tehet. Ha egy gyerek pornón szocializálódik, elképesztően káros, egészségromboló szexuális kultúrája alakulhat ki. Iskolai felvilágosító programok alkalmával érdekes és iszonyú tényekbe futhat az ember ennek kapcsán. Túl korán kezdik. Túl durván. Lélektelenül, testi-lelki sérüléseket okozva, amelyek aztán egy életen át elkísérik őket.

A baj az, hogy annyira magasan van már a társadalmi ingerküszöb, hogy a pornó, mint sok minden más, amire régen, egészséges gondolkodással azonnal nemet mondott volna mindenki, elfogadottá vált. Senkit nem zavarnak a pucér képek, széttett lábak, a legféltettebb kincs világnak mutogatása, a lealacsonyító pózok. Lassan már ez lesz a normális, a menő. A szexualitás, a szülés, a legintimebb dolgaink és szerveink világgá vannak kürtölve. Nincs ez így rendjén. Akkor sem, ha rengetegen elfogadják, nézik, művelik. És akkor sem, ha rengetegen körömszakadtukig védik, mondván, ugyan mi a gond ezzel, hiszen a szex az élet része.

No igen, az, de nem ez a fajta. A szexualitásnak soha nem szabadna erről szólnia, és amire még kevesebben gondolnak az, hogy milyen hatással van a párkapcsolatokra. Sokan mondják, hogy ugyan, a pornó csak szórakozás, semmi extra, csupán ötletgyűjtés, ártatlan nézelődés. Lehet nézni egyedül, vagy kettesben, aztán nekilátni. Csakhogy van ezzel egy óriási baj. Vagyis, nem csak egy.

Az egyik, hogy messzire viszi az embert a normálistól. Két ember szépséges összekapcsolódásából észrevétlenül lesz lélektelen üzekedés, ami csak a testről szól. Ebben az esetben az ember nem a másikat kívánja meg, nem a testét-lelkét együtt, nem az összekapcsolódás hajtja, hanem a fizikai kielégülés. A szexet kívánja. Persze, nincs azzal baj, ha elkap időnként a hév, de ha ez csak az üres testiségre korlátozódik, akkor az idő múlásával egyre több és erősebb ingerre lesz szükség. Aztán jön a csodálkozás, hogy miért nem jó?

Nehéz ebből kiszakadni és megtanulni, a valódi egyesülés korántsem erről szól.

Aztán a másik, hogy - akár beismerjük, akár nem -, a kukkolás, még ha legálissá is tették, nincs rendben. Márpedig mást nézni szexuális aktus közben, kukkolás. Arról nem is beszélve, milyen rombolóan hat a párkapcsolatra. S hogy miért? Azért, mert a figyelem, az energia kihelyeződik valaki másra. Hiába mondják, akik amellett kardoskodnak, hogy ez semmi, ez nem igaz.

És bizony a vele való szex közben is annak a másiknak a képe, teste pörög majd az agyamban, és azok a szexjelenetek fognak felizgatni. Így még messzebb kerülök a másiktól, még kevésbé fogom őt magát kívánni, és ezzel kiveszem az odafigyelést, az összetartozást, a biztonságot a kapcsolatunkból. Ilyenkor jön az, hogy oké, akkor nézzük együtt, próbáljuk ki. Vegyünk mindenféle segédeszközt, aztán egyre durvábbakat, mert egy idő után semmi sem lesz kielégítő. De attól, hogy együtt nézzük, a helyzet nem változik. Ki-ki pörgeti majd a maga filmjét, de összekapcsolódás továbbra sem lesz.

Lesz helyette üresség, űzöttség, kétségbeesett próbálkozás és az egymástól való eltávolodás.
Akkor is így van ez, ha sokan felhördülnek: ugyan, ez is csak játék! És akkor is, ha sokan elfogadják, mert attól továbbra sem lesz igaz és nem lesz egészséges, csak már úgy elharapódzott, hogy fel sem tűnik, hova jutottunk.

A pornó pedig éppen ezt rombolja.

Nyitókép: Shutterstock