Féltékeny lett a vibrátoromra, ezért faképnél hagyott... (18+)

A beszélgetőpartnereim általában meglepődnek azon, amikor elárulom, hogy már kiscsoportos koromban megtanultam altesti örömöket szerezni magamnak. Mindezek fényében érdekesnek tartom, hogy csak a húszas éveim vége felé jutott eszembe az, hogy ideje lenne beszerezni egy rendes vibrátort, ahelyett, hogy egészen más rendeltetéssel bíró tárgyakkal kellene szerencsétlenkednem magányos pillanataimban. (Egyébként ezekkel sincs baj, ha biztonságosan használhatóak erre a célra is, de érdekelt, mit tudhatnak a többsebességes, extra funkciókkal ellátott, formatervezett ketyerék.)

Rögtön kettőt rendeltem, egy nagyobbat és egy csiklóra valót rózsaszínben, amikor pedig végre megérkeztek és kipróbáltam őket, nagyon bántam, hogy nem hamarabb fektettem be ezekbe a sorsfordító csodaeszközökbe.

Akkor épp párkapcsolatban éltem, ami nálam soha nem befolyásolta azt, hogy maszturbálok-e vagy sem, hiszen ez a tevékenység számomra mindig az énidő, az önmagammal való törődés szerves része volt. Pornót viszonylag ritkán néztem, a fantáziámra hagyatkoztam, miközben játszottam magammal. Sok nővel ellentétben az sem érdekelt, hogy az aktuális partnerem milyen filmekre engedi el magát otthon – vagy akár a jelenlétemben.

Az ilyen filmek népszerűsége alapján azt hinné az ember, hogy ha egy nő bevállalós az ágyban, annak a párja mindig örül és áldja az eget, hogy egy igazi vadmacskával ajándékozta őt meg a sors. Két vibrim és szívem szerelmének első, egyben utolsó találkozása meglepő módon nem ezt támasztotta alá.

Én sosem voltam képes kizárólag vaginális izgatástól elélvezni, szükségem van a csiklóstimulálásra is, amit legtöbbször kézzel oldok meg, de gondoltam, ha már rendelkezésemre állnak új játékszereim, miért ne próbáljuk ki őket?

Az egyik együttlétünk során, amikor a barátom megkérdezte, milyen pózban szeretnék elmenni, bevillant, hogy itt a tökéletes pillanat, előkaptam hát a pikáns, pink párost és bemutattam őket neki. Az éretlen, kiforrott önbizalommal még nem rendelkező fiatal férfiak tipikus reakcióját kaptam: először kicsit meglepődött, majd arról kezdett beszélni, hogy egy kapcsolatban élő nőnek minek kell vibrátor, akkor mi értelme van az ő jelenlétének? Mégis, hogy gondoltam, hogy a szex kellős közepén veszem elő - majd felállt, felöltözött, és közölte, hogy ezek után jó ideig várhatom, hogy megkívánjon.

Teljesen le voltam taglózva, álmomban sem gondoltam volna, hogy egy huszonéves hímnemű ennyire begyöpösödötten állhat ehhez a témához. Kértem, hogy beszéljük meg, de ő hajthatatlan volt, magamra hagyott a kételyeimmel, és csak órák múlva tért vissza, akkor sem beszélgetős hangulatban.

Mondanom sem kell, ez a kapcsolat már a múlté, a vibrátoraim viszont azóta jóban-rosszban kitartanak mellettem, több partneremnek is bemutattam őket, és érdekes módon mindegyikük örömmel fogadta áldásos jelenlétüket az ágyban. Miért ne tették volna? Hiszen az, hogy a simogatás, az őrjítő nyelvcsapások, csókok mellett szeretem bővíteni szexuális gyönyörskálámat az izgató rezgésekkel, még nem jelenti azt, hogy a férfimunka bármilyen szinten felesleges lenne számomra az együttlétek alatt.

Ezt valószínűleg az exem is felfogta volna előbb-utóbb, ha rendelkezett volna a megfelelő nyitottsággal, ami véleményem szerint a szexuális kiteljesedés egyik alappillére. A másik a kicsinyes vádaskodásoktól és rosszindulattól mentes kommunikáció.

Ha egy pasi bízik a partnerében, és nem rögtön a rosszat feltételezi róla, akkor nincs oka azt gyanítani, hogy egy egyszerű erotikus játékszerrel az ő férfiasságát akarja aláásni. Amennyiben mégis ilyesmiken görcsöl, akkor a problémái valószínűleg túlmutatnak a szexuális gondjain, és

Nyitókép: Shutterstock