Valentin-nap kibeszélő szerelem magazin nyomás kényszer
Képzeld el, hogy egy fárasztó nap után hazaérsz a munkából, belépsz a lakásba és azt hallod, hogy lágy zene szól. Körbenézel, gyertyafényben úszik a lakás és rózsaszirmokból kirakott út vezet a hálószobába. Ott a párod vár egy nagy csokor rózsával és valami rímtelen versben próbálja elmondani, mennyire szeret. Te is rosszul vagy már, ugye? Nem figyelsz rá, csak az jár a fejedben, hogy ezt mind neked kell összetakarítanod.

Utálom a Valentin-napot, de szerintem ez a fenti sorokból kiderülhetett. Valahogy sose szerettem, de úgy gondolom az emberek fele így van ezzel - a férfiak mindenképp. Azokat a fiatalokat még teljes mértékben meg tudom érteni, akik első nagy szerelmükkel ünneplik ezt a remek napot. Fiatalok és annyira várják, hogy kapjanak valamit. A pár száz forintos plüssmackótól pedig a lányok arcáról napokig levakarhatatlan a vigyor. Csak valamikor az évek során ez megváltozik, már teher lesz számunkra ez az egész. Rájövünk, hogy nem csak ilyenkor kell kimutatni a szeretetünket.

A rossz érzésem már régen kezdődött, vagy talán mindig is bennem volt. Sose értettem, miért kell valakit pont ezen a napon szeretnem. Miért nem szerethetem őt az év 365 napján? Vagy ezen a napon erősebben kellene kimutatnom az érzéseimet?

Ez a kereskedelem ünnepe, amikor minden rózsaszínbe és pirosba borul. Csokik, macik és virágok kerülnek a boltok polcaira. Az egész annyira erőltetett. Talán ezért se szeretem? Közrejátszik az is, hogy egy ideig dolgoztam egy virágüzletben és láttam mit művelnek a Valentin-nap közeledtével. Minden évben pár nappal a szerelem ünnepe előtt árat emeltek, csak egy pár száz forintról volt szó, de akkor is, mi ez a felfogás? Úgy voltak vele, hogy a férfiak beszaladnak a munka után egy virágoshoz és annyira nem érdekli őket ez az egész, hogy bármenyit képesek kifizetni, amúgy se tudják az árakat, mert évente talán kétszer vesznek virágot.

Forrás: Shutterstock

Az egészben a kényszer az, ami nyomaszt. Nem értem, miért kell a párjainktól elvárni, hogy csokit, plüssmacit vagy egy csokor virágot vegyenek? Nincs azzal baj, ha te szereted tartani, de akkor nagyon szépen kérlek, gondolj máskor is a párodra. Ne csak ez az egy nap legyen az évben, amikor eszedbe jut a másik.

Amúgy is, miért Valentin-nap? Miért nem Bálint-nap? Ha a szerelmet ünnepeljük, miért nem ünnepeljük a szingliséget? Ők kevesebbek valamivel? És, ha így boldogok? Miért kell nekik úgy végigmenni az üzletekben, hogy mindenhonnan csöpögnek a rózsaszín, giccses cuccok?

Én is szeretek moziba járni, színházba, étterembe, bárhová, ahová közösen mehetünk a párommal. De ne legyen erre egy nap, amikor muszáj valamit csinálni, majd azt ki is kell posztolni, mert mindenkinek látnia kell, hol vagytok és, hogy - nyilván - ti vagytok a legszerelmesebbek. Ezek a kirakat párkapcsolatok annyira átlátszóak, kifelé égnek, belül pedig rothadnak. Én nem akarom rosszul érezni magam azért, mert nem akarom kitenni a kirakatba a boldogságomat! És nem vagyok azért kevesebb, mert nem ünneplem a Valentin-napot.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.