Ej, ráérünk arra még! - Csak nem akkor, ha családalapításról van szó...

magazin kibeszélő termékenység biológiai óra halogatás biológiai kor gyerekvállalás
Petra mindig is nehezen hozott döntéseket, már-már művészi szintre fejlesztette a halogatást. A végtelenségig képes volt húzni az időt, annak ellenére, hogy tudta, a dolgok nem oldják meg önmagukat, ha meg más hozza meg helyette az „ítéletet", abból nem biztos, hogy jól jön ki. 

Huszonöt évesen ment férjhez először. Úgy érezte, megtalálta az igazit a 22 éves sportolóban. Szeretett volna gyermeket vállalni, de a srác még fiatal volt, ezért vártak. Amikor betöltötte a 30-at, a férje elé állt, és elmondta, hogy gyereket szeretne, de a férfi még kért egy kis időt. Petra időnként már látta lelki szemei előtt a biológiai óráját ketyegni, de ahogy máskor is, egy „patópálos" mondattal elintézte a dolgot: „Ej, ráérünk arra még!"

Két év múlva ismét felvetette a gyerekvállalás kérdését, de a férje továbbra is várni akart, ő pedig, - bár nem olyan magabiztosan -, mint először, ismét Petőfit idézte. Közben már nemcsak lelki szemeivel látta a biológiai órájának ketyegését, de lelki füleivel is hallotta. 35 volt, amikor újra előhozakodott a témával, de férje még mindig aktívan sportolt, ezért úgy érezte, nem fér bele az életébe egy gyerek, kettő meg végképp nem, márpedig Petrának ez volt a vágya. Ekkor végre meghozta a döntést: 10 év házasság után válik.

Szégyellte magát, a családjukban nem szokás a válás, ráadásul kifut az időből, sosem lesz gyereke, de a barátai vigasztalták, biztatták, semmi nincs veszve, még csak 36 éves, eljön majd az igazi, akivel tényleg lehet közös jövőjük. Petra hitt nekik, ő is késői gyerek, a szülei is későn találtak egymásra, tényleg van még esélye. Onnantól a munkájára koncentrált, szabadidejében szórakozott, a férfiakkal nem foglalkozott, nem keresett párt, jön majd magától, gondolta, de időnként azért eszébe jutott, hogy túl későn hozta meg a jó döntést. Ha így halad az élete, soha nem lesz gyermeke. Erre már a barátai mondták: „Ej, ráérünk arra még!" Ekkor már 38 éves elmúlt, és egyáltalán nem volt biztos abban, hogy igazuk van, már csak azért sem, mert addigra már mindannyiuknak családjuk volt.

Aztán egyszer egy koncerten megismerkedett egy kedves fiatalemberrel. Tíz évvel fiatalabb volt nála, de mivel ő maga is simán letagadhatott egy tízest, ez senkit nem zavart. Összeházasodtak, családot akartak - Petra úgy érezte, érdemes volt várni. Ám a baba csak nem jött. Orvostól orvosig jártak, hormonkezeléseket kapott, de továbbra sem esett teherbe, így újabb kivizsgálások és inszeminációk után következett a lombik. Egyre elkeseredettebb volt, kezdte elveszíteni a reményt, hogy valaha anya lesz belőle. Az első lombik sikertelen volt, a második szintén. A harmadikra Petra már el sem akart menni, fizikailag és lelkileg is elfáradt. Felvetette az örökbefogadás lehetőségét, de férje mosolya nem volt őszinte, nem akarta erőltetni, maradt a harmadik, ismét sikertelen lombik. Többé nem próbálkozott, elveszítette a hitét az orvostudományban, a saját testében, és el is engedte a "gyerekprojektet" - azóta így hívta, amióta semmi természetes nem volt a családalapítási kísérleteikben.

Forrás: Shutterstock

Már látta maga előtt a búcsú és szétválás pillanatait, mert abban biztos volt, hogy bármennyire is szeretik egymást, férje még mindig csak 36 éves, neki még lehet saját gyermeke, előbb-utóbb annyira vágyik majd rá, hogy elhagyja őt. De már ezt is elfogadta, vagy legalábbis megpróbálta.

Jött a szilveszter. Mivel a születésnapja újév első napján van, ő pedig úgy érezte, már nincs mit vesztenie, hatalmas ünneplést csaptak a családdal és a barátokkal. Az éjszaka a férjével olyan volt, amilyenben már nagyon régen nem volt részük, a sok próbálkozás, időre és időben szeretkezés rányomta a bélyegét a szexuális életükre is. De nem a 46. születésnapján!

Amikor nem jött meg a menzesze, arra gondolt, kezdődik a klimax, immáron végérvényesen kifutott az időből. Várt még pár hetet, aztán felhívta az orvosát, aki kicsit korainak ítélte a menopauzát, de nem tartotta lehetetlennek. De a vizsgálaton az ultrahang mutatott valamit, amire senki nem számított: egy kb. 6 hetes magzat látszott Petra méhében. Nem hitte el, de a két nappal később elkészült laboreredmény is igazolta: gyermeket vár. „Csoda történt!" - kiabálta férjének a telefonba, amikor már biztossá vált: gyermekük lesz. A pandémia alatt, veszélyeztetett terhesként a várandósságnak nem minden percét élvezte, de nem panaszkodott. Tudta, hogy ilyen csoda nem mindenkivel történik, meg kell becsülnie, amit a sorstól kapott.

Kisfia úgy döntött, édesanyjával ellentétben ő nem halogat: szeptember közepén, két héttel a kiírt időpont előtt makkegészségesen megszületett, hogy ezzel váltsa valóra anyukája álmát.

Petra pedig annak ellenére, hogy azt gondolta, minden akkor és úgy történt, ahogy történnie kellett, megfogadta, hogy ugyan kapkodni ezután sem fog, de soha többé nem halogat semmit.

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.